Dtum
Login with Facebookk
1923 | December

Rómeó és Júlia

Paprikajancsi komédia a Városligeti bábszínházból

Shakespeare első nagy darabja, sőt talán első saját darabja, mert az a három komédia, amit előzőleg életrajzírói felvesznek, a Felsült szerelmesek, a Két veronai ifjú s a Tévedések játéka inkább, talán csak idegen témák s szövegek átdolgozásai... A Rómeó és Júliát 1592-ben adták elő, akkor ő 28 éves volt.

Tele van az ifjú nagyotakarás minden kvalitásával. Meséje olyan rémületesen vad, amilyen csak ős shakespearei darab lehet, az események e bonyodalma megbőszítené a bikát, a szavaknak e zuhataga versenyre kél a széllel, az indulatoknak e fűtöttsége minden természetességet túlhalad. A monológok végtelen áradata, a retorika angolmérföldes hosszúsága., a túlfestett figurák, az alacsony ízlésű trükkök: mind egy lángoló s erején uralkodni nem bíró óriás ifjú szörnyű erejének szörnyű mutogatása, fitogtatása.

*

De hát: a Szerelem!

A szerelem izzó fénye perzsel ebből a rendetlen, tobzódó, formát, színpadot, életet még nem eléggé ismerő darabból.

Ez az, amit mindjárt az első shakespearei darabnál megéreztem: a lélekben felfakadt energia megnyilvánulási módot keres: a szerelem, a két nem közötti határtalan s ellenállhatatlan s a legfőbb természeti erő gyanánt ható Szerelem dühöngve tör ki a költőből s mint egy fiatal, tavaszi vihar, sziklákat görget és fákat csavar ki s lesodorja a hegyekből az őzeket s szarvas gidákat a szakadékos medrű patakon, mely hirtelen vízárrá zuhog.

Ez a mennydörgő érzésáradat az, ami magával sodor minden szívet s ítélet nélkül és kritika és meggondolás nélkül, izzó lázakon s feszült ijedelmeken át háromszáz éve söpri fel magával a fiatal szíveket.


*

E hatásnak nincs gátja s nincs akadálya, pedig ami emberileg lehető, itt meg van téve.

Ennél rosszabb fordításban magyar darab nincs:

"És a szülői düh gyászfolyama
Mit el nem olt más csak siröbleik:
Színünk két órai látványa ma."

Az első felvonás első jelenete a következő vicces cselédbeszéddel kezdődik:

1. Szolga: Mán Gergő, én amondó vagyok, hogy semmit zsebre ne vágjunk.

2. Szolga: Nem ám, nem vagyunk zsebvágók.

1. Úgy gondolom, hogy ha tűzbe jövök, én mindennek neki megyek mint a vak légy.

2. No csak vigyázz, vak ne légy.

1. Nem az pajtás: de ha dühbe jövök, űtök vágok ám.

2. Csakhogy nem jössz olyan dühbe, hogy üss, vágj.

Nos, ezeket az egyszerű tréfás szavakat a színészek, a nagyszerű Rózsahegyi s a kedves Gabányi a legkétségbeesettebb elszántsággal a következő nyaggatott szavakból hozzák ki:

1. Mán Gergő én csak amondó vagyok, hogy semmit zsebre ne dugjunk.

2. Nem ám, mert úgy zsebelők volnánk.

1. Úgy értem, hogyha én tűzbe jövök, mindennek neki megyek, mint a vak légy.

2. No csak vigyázz, nem akarnám, hogy vak légy.

1. Nem úgy, de ha fölindulok, én ütök vágok ám.

2. Csakhogy nem könnyen indulsz föl arra, hogy üss vágj.


És így végig lehetne menni az egész darabon s minden során. Miket kell mondani annak a szegény Júliának, ennek a 14 éves kis leánynak! Egyáltalán hogy képes színésznő megtanulni ezt a szöveget... Úgy sajnáltam a drága szép Bajor Gizit, aki annyi nagyra hivatottsággal küzdött ez előadáson a szöveggel s a környezettel.

Nincs értelme, hogy az előadásokat kritikával nézzem, az ami eltűnik, úgyis elmúlt, csak ha nagy érzések maradnak vissza, azt érdemes rögzített szavakban tartani. Hogy a jó színész milyen ritka, azt úgyis tudjuk, hogy egy egész előadásban csak egyetlen egy fénylő pont legyen, az fájdalmas, de nem ritka eset.

Tehát: a darab éretlen, túlzó, fantasztikusan ifjúi darab.

A rendezés ötlettelen, sivár, széthulló. A díszletek szánalmasak, nem volt ily szomorú díszletezés sem e cikluson át.

S maga az előadás oly gyenge, hogy még azt sem érdemli meg, hogy ennyit leszögezzen az ember.

És a siker óriási: megdöbbentő, egész este taps és lángban égő szemek.

*

Shakespearenek ez volt a legnagyobb győzelme: mondanivalóját már ő maga sem bírta kifejezni s amit mégis kimondott, a világ legrosszabb fordításában közölték egy tőle idegen korban, idegen közönségnek, jelentéktelen színielőadáson át: s a költő szívéből kilávázó tűzáradat mégis utat talált a szívekhez.

 

Móricz Zsigmond

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Magyarország 1932. évi műkorcsolyázó bajnokságai Magyarország 1932. évi műkorcsolyázó bajnokságai
A napfényes, enyhe téli vasárnapon rendezték meg a műjégen meglepően...
Nők a meteorológiai szolgálatban Nők a meteorológiai szolgálatban
Ezen czím alatt megjelent füzetében Széki Ákos a meteorológiai...
Gabonakrizis Európában és a tengeren túl Gabonakrizis Európában és a tengeren túl
A termésjelentések befutottak körülbelül az egész világról és a...
Hindenburg – gyaloglóverseny Hindenburg – gyaloglóverseny
Nagy érdeklődés mellett folyt le a mult vasárnap Düsseldorfban a 25...
A balkáni háboru A balkáni háboru
Ma ugy áll a helyzet, hogy valóban hozsannával fogadnák azt a...
A belügyminiszter feltünő megállapitásai a Beszkárt gazdálkodásáról A belügyminiszter feltünő megállapitásai a Beszkárt...
A főváros ezévi költségvetését most dolgozzák át a városházán. A...
Benzinszerencsétlenségek az 1914. évben Benzinszerencsétlenségek az 1914. évben
Egy német chemiai gyár (Chemische Fabrik Gresheim-Elektron)...
Realistább Bécs Realistább Bécs
A tavaszi német támadások veresége és az antant offenzíva kezdete a...
Mussolini intelme Mussolini intelme
A fascista rendeleti közlöny Intelem címmel a következő, nyilván...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98