Utóbbi évekbe eső munkásságából még a Kálvin-szobor harmadik pályadíjat nyert tervét, az újabb szűkebb pályázat modelljét és a Rákosi-család síremlékének egy részletét is kiállította, a mely munkák mind ugyanazt a festői hatásokat kereső modort mutatják, mint a Kossuth-szobor tervezete. A kiállító festők közül magasra emelkedik ki Katona Nándor.

Alig van a mai magyarfestészetben még egy olyan művész, ki anynyira csalhatatlanul tudná a legapróbb finomságokig megérezni a napsütéses, szabad természet színskálájának számtalan átmenetét. Nem a nagy ellentétek éreztetője, nem az erőteljességüknél fogva megragadó tájak interpretátora, hanem a moduláczióban, az átmenetekben gazdag szczenoriáké.

Ezért előadásmódja nem sommázó, nem nagy vonalúságra törekvő, hanem a részletekre is kiterjedő és finomságokba mélyed a Valamikor pályája kezdetén nagyobb egységekkel, kevesebb színnel és színárnyalattal dolgozott, de ebből az időből a tárgy teljesen egységes felfogását hozta magával, mely nem vész az apró részletekbe.

A felvidéki, havat lehellő, kristálytiszta levegőnek, a havon rajzolódó, kékes, violás árnyékoknak, a zúzmarás fáknak olyan valami ünnepi hangulata van képein, mintha vasárnapot ülne rajtuk a természet, a mi azt mutatja, hogy Katona nemcsak lerajzolja tájait, de gyönyörködő lelkét is hozzájuk adja.

Nem sok figyelemreméltó dolog akad az ö pasztelljein kívül. Utána Góth Móricz képei jönnek és Glatz Oszkárnak egy Leiblre emlékeztető tárgyilagossággal festett képe. Frank Frigyes finom érzékkel meglátott és ábrázolt, szerényen fellépő festményei jobb elhelyezést érdemeltek volna.

Bosznay István is segít megmenteni ezt a kiállítást, melyen a fiatalabbak közül Czencz János, Frecskay Endre, Gulácsy Lajos, Frimm Ervin, Kasnya Béla, Makoldy József, Poster Paula, Szentes Béla és egy igen sikerült szobrocskájával Beszédes János László tűnik ki. Farkas Zoltán.