Dtum
Login with Facebookk
1923 | Július

Lear Király

Játék az élet legmélyebb problémáival.

Ma tisztán feltűnt előttem a shakespearei paradoxon:

Shakespearenél az élet nem élet: hanem anyag a gondolat számára, hogy a színpadra vetítse.

Nála mind a három egyforma fontos tényező: az élet, a gondolat, és a színpad.

Az élet mindenestől, ahogy ő maga meg bírta figyelni, de azt is mind sajátjának tekinti, amit mások figyeltek meg rajta, amit nézők, fecsegők s tudósok, könyvek és mesék és költők és hírhazugok összehordtak: ez az anyag, amelyből dolgozik, mint vasból a kovács.

A gondolat: ez az övé. ahogy benne támad s benne él. Ahogy felvillan benne a szikra, mely új világítást vet az élet anyagára.

És a színpad: készen kapta s nem nyúlt hozzá, hanem beledolgozta magát, nem bírálta, elfogadta s oly tökéletesen hozzá alkalmazkodott a gondolkodásmódja, hogy második természetévé lett, hogy ösztönné vált benne. Annyira biztosan uralkodik e kifejezési formán, ahogy csak a verselő tud a metrumokon: tévedhetetlen.


*

Mi a Lear király írói akarata?

A szülő és gyermek problema.

A testvér problema.

A férj feleség viszonylata a bűn körül.

Hogy ezt megmutassa, hogy minderre tisztán rávilágítson, csupa párhuzamos cselekményeket halmoz föl.

Nem elég neki egy eset: az egy példa, amit az élet produkál. A színpad neki lehetőséget ad a zsúfolásra.

Van egy régi népmese az apáról, aki három leányát próbára tette, ki szereti legjobban s a legnagyobb azt mondta: "szeretlek, mint az aranyat, ezüstöt, a gyémántot s a világ minden drágaságát." A második azt mondta: "jobban szeretlek, mint néném, úgy szeretlek, mint az életemet!" A harmadik gyermeke azt felelte: "szeretlek, mint a sót."

Kis gyermek voltam, mikor ezt a mesemotívumot így hallottam és sokat eltűnődtem rajta, mit is jelent ez.

Shakespeare, mint mindent, az adomát rögtön a színpadra dobta: megtalálta benne a tragikai összeütközés magvát s kifejlesztette belőle az apa s három lánya közötti viszonyt, egyben minden szülőnek minden gyermekkel való ellentétét.

Ahelyett azonban, hogy eme mélység felé növelte volna, s a lét gyökerei felé haladt volna s a szülő és a gyermek, a felnövő sarj s a kihaló régi, a megújuló természet, mely a kiélt formákat megszünteti s ugyanazt újra teremti: ahelyett, hogy ebben az irányban haladt volna, egyszerűen elfogadta a keresztény erkölcs maximáját, a negyedik parancsolatot következményeivel s a kérdésnek csak e rideg, e morális kritikáját, a közfelfogás benevelt kritikáját tette a magáévá.


Még az első felvonásban, éppen úgy, mint a Velencei kalmár expozíciójában, ahol csak felindítja az alakokat s felgyűri, szinte vulkánikus belső robbanással a probléma hegyét: nagyszerű.

Ez a Lear óriás. Óriás erőiben s korlátoltságában s ami vele történik, minden érzésünket fellázítja s izgalomban tartja.

Az első felvonás alatt le is folyik az egész pszichológiai eset: a király kisemmizi magát vagyonából, melyet érdemteleneknek ad s már be is következik a sors ítélete: aki lemondott jogairól, jogtalanná válik, aki kilépett az életből, az élet terhévé lesz: már belátta tévedését s már tudja, hogy nem segíthet rajta.

Még mi történhetik?

Mi fog következni a többi négy felvonásban?

A színpadi probléma teljes és kínos kifejlesztése.

Mivel a főtéma kész: elkezdi halmozni a hegyeket a hegyekre. Az apa mellé, aki három lányával küzd, odaállítja a másik apát aki két fiával hasonlóan, parallel viaskodik meg. Nem elég egy oldalról látni a szülő-gyermek komplexumot, két oldalról forgatja meg.

Mindjárt erkölcsi kritikával fokozva: amelyik gyermek apjával szemben rossz, az rossz mindenestől, feneketlenül romlott, az mind vagyonleső, kapzsi, becstelen, házasságtörő, cinikus, tolvaj, gyilkos: akár fiú, akár lány.

Minden jelenésben egy új meglepő s megdöbbentő szörnyűség, az előbbiekkel szemben folyton fokozás, túllicitálás, egyre nagyobb adag puskapor töltések robbantása, úgyhogy a végén már egyetlen lávázó, mennydörgő, vad tűzokádó szigetté válik a darab szűkre szabott világa.

Mert ez megint egy sziget az élet tengerének egy sarkán, amelynek semmi köze, sem földrajzilag, sem politikailag, sem társadalmilag az emberek többi világához: ez itt van magában s itt a szülők elleni vétség miatt ki fog halni mindenki.

*

A színpad úgylátszik nem bírja el az egyszerű igazságot.

A színpad kirakat, amelybe a bolt legdrágább s legfeltűnőbb holmiját halmozza fel a kereskedő.

A Shakespeare színpadja minden esetre egy csodatér. Bűvészkedés. És pedig bűvészkedés valódi értékekkel, igazi kincsekkel, a szemfényvesztő itt valóságos drágaságokat szór az égre s tudjuk, hogy azokat semmi veszély nem fenyegeti s hogy minden szépen vissza fog térni a boldog nyugalom helyzetébe.

 

Lear király

(Folytatjuk)

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Felfedezett rom-város Felfedezett rom-város
Lacoste franczia kutató-utazó érdekes régiségre bukkant nemrég...
A „General Slocum” hajó pusztulása A „General Slocum” hajó pusztulása
A legnagyobb hajó-szerencsétlenségek közt is párját ritkítja az...
Daladier a kijelölt francia miniszterelnök - még mindig nincs német kormány Daladier a kijelölt francia miniszterelnök - még mindig nincs német...
Lebrus köztársasági elnök vasárnap délelőtt és délután folytatta a...
Halotti szertartás a Vatikánban Halotti szertartás a Vatikánban
XIII. Leo pápának julius 3-ikán bekövetkezett betegsége csakugyan a...
A petróleum keletkezése, a tengerek maradványai A petróleum keletkezése, a tengerek maradványai
Sekély tengeröblökben, melyeket később valami ok a nyílt tengertől...
VII. osztrák - magyar mérkőzés VII. osztrák - magyar mérkőzés
Másfél évi szünet után találkozott a mult vasárnapon az Oe.F.V. és a...
Az élhetetlen halhatatlanság - Ady Endre Az élhetetlen halhatatlanság - Ady Endre
Az történt, hogy az „Irodalomtörténet” cimü folyóirat,...
A Benczur Társaság kiállítása a Nemzeti Szalónban A Benczur Társaság kiállítása a Nemzeti Szalónban
Egy irány új volta sub specie aeternitatis még nem érték; de érték...
A repülő drágakövek, a kolibri A repülő drágakövek, a kolibri
„Madarat tolláról, embert barátjáról!” - tartja a magyar...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98