Dtum
Login with Facebookk
1925 | November

Színésznő (Bemutató a Vígszínházban)

Vannak olyan munkák, melyekhez a bírálat műszereivel közeledni céltalan és igazságtalan. Ha például elém tesznek egy mángorlót, hogy művészi szempontból mondjak róla véleményt, zavarban vagyok. Körülbelül ezt érzem e darabbal szemben is.

A színésznő megöregszik. Olyan szomorú dolog ez, (Duse ősz volt, mikor utoljára láttam, arca ráncos és sántított is.) De ez az úgynevezett színésznő, ki itt szerepel, nem művész, számára nincs hivatás, csak "főszerep", nincs szerelem, csak "barát" nincs más kincse, mint az ő cukros, egyetlen fiatalsága, melynek elmúltával kétségbeesik, már amennyire ilyen tartalmatlan teremtés kétségbe tud esni s elhatározza, amit üdvösebb lett volna húsz évvel előbb elhatározni, hogy visszavonul a színpadtól. Barátja elhagyta, Londonból hazaérkezik a fia, a feleségével együtt s kiderül, hogy a színésznő már nagyanya.

 

De hogy falusi magányába temetkezik, a színpad, helyesebben a szereplés, újra csábítja, barátja szintén, tehát ő megint föllép, folytatja ott, ahol abbahagyta és fiát fivérének mutatja be, unokáját fiának. Érdekes lenne ilyen primadonna csontig-ható tanulmányozása, kinek világát a színész-bejáró körüli locsogások alkotják, kedvessége az imbecillitás nevű elmebaj határán jár s színvonala jóval alatta áll egy cseléd lelki életének.

 

Csakhogy a szerzők éppoly felületesek, mint a hősnőjük, minélfogva ők is éppoly érdektelenek, mint ez a Nicole Valter, kit a csodálatos és nemes Varsányi Irén alakít, áldozatosan, tiszta művészettel. Ha valamely irodalmi mű rossz, mindig ki lehet mutatni, hogy az író értékelésében van a hiába: azt tartja fontosnak, tragikusnak, vagy vidámnak, mai nem az. Itt is.

Jacques Bousquet és Paul Armond egyik szereplő által élesen nyilatkozik a színházi kritikáról: "A színházi kritikusok a főpróbákon vagy diskurálnak, vagy szundikálnak." Ez illetlenség a kritikusoktól. De néha megbocsátható, majdnem jogos is. Én ezúttal nem éltem egyik védekezési móddal sem.

 

Mikor azonban egymás után pörögtek az elcsépelt jelentek s hallottam az ezerszer hallott kijelentéseket, unalmas sziporkákat, bevallom, gyakran gondoltam arra, hogy a fönti megoldás híján milyen hasznos lenne ilyen előadások alatt egy morfiumoltást venni, lehetőleg felvonásonként, hogy legalább fájdalom nélkül nézhessem végig azt, amit hivatásomból kifolyólag végig kell néznem.

Kosztolányi Dezső

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98