Szerintem egy reakciós alakulatnak, mint például ez a Zrínyi-különítmény, soha nem lehet igaza. Még akkor sem, ha negyven fokos a hőség, húsz embert már meg is ütött a hőguta - s a reakciós különítmény azt mondja, hogy meleg van. Nincs igaza!... És ez nem túlzás, legfeljebb nem kell szó szerint érteni, hanem úgy, hogy a reakciós különítmény azért mondja, hogy meleg van, mert ezzel is valami gonoszt akar.

Például rá fogja a meleget a zsidókra. Azt mondja, hogy a zsidók aláaknázták az országot és most fűtik az aknákat, hogy meleget idézzenek elő s aztán világgá kürtöljék, hogy itt milyen borzalmas meleg van s ekképp kompromittálják hazánkat. - Vagy azért van meleg, mert a zsidók összegyűjtötték s elrejtették a hideget, hogy azt azután majd télen hirtelen a piacra vetve egyszerre felverjék a fa és szén árát, melyet potom pénzen vásárolnak most össze.

És valóbban, a följelentés most is gonosz célzatú. Mert forszírozása annak az erkölcsnek csúfolt erkölcstelenségnek, mely az emberi test nuditásaiból olyan túlontúl borzalmas misztikumot, miegymást csinál. Ennek az "erkölcsnek" neveltje az a férfi, aki bizalmasan elpanaszolta nekem szexuális kálváriáit, akinek élményei közé tartozik a következő apróság:

Tizenhét éves korában órákig bámulta azt a szoborcsoportot, mely a Nemzeti Múzeum homlokzatát díszíti s mely a jellegzetes háromszögben meztelen figurákat, többek közt két heverő nőt ábrázol. "Ó láttam a teljes alakú meztelen nőt, ha csak kőből is, de olyan szépet, olyan izgalmas csípővel, ágyékvonalakkal, hassal, a kis köldökmélyedéssel a has közepén, olyan gömbölyű vállal, karral, derékkal, de mondom különösen csípővel és diszkréten a szem elől visszabúvó, sejthető ágyékvonalakkal, hogy engem bizony majd hogy a frász ki nem tört. Azt hittem akkor, hogy ez fog vacogtató gyönyörűség - és ma tudom, hogy az a kielégülhetetlen szörnyű sóvárgás tulajdonképpen komoly, nagy szenvedés volt."