Az angol miniszterelnök a Rothermere-akcióról föltűnően kedvetlen és szokatlanul keserű hangon nyilatkozott. Tud-e felelőtlenebb és veszélyesebb dolgot elképzelni, mint ezt az akcióit? - kérdezte a legnagyobb bécsi újság kiadóját, aki meginterjuvolta.

A „Presse” kitünő Benediktje bizonyára nagyot nyelt, mert delikát helyzetében nem felelhette, hogy igenis, uram, a trianoni, versaillesi és saint-germaini békeszerződések a „Daily Mail”-lapok akciójánál sokkal veszedelmesebb és felelőtlenebb dolgok. Egyébként pedig, nem kell, hogy tragikusan vegyük Baldwin nyilatkozatát.

Ez a hideg tuss nem is árt a magyar közvéleménynek, amelynek mámoros optimizmusát lehűti kissé és dacosabb, elhatározottabb, magabizóbb munkára sarkalja. Az angol viszonyok ismerője előtt nem titok, hogy a konzervatív kormány két vezére, Baldwin és Chamberlain, továbbá a kormányzópárt kimagasló egyéniségei Rothermere lordot mélységesen gyűlölik, nem a magyar ügy propagálása miatt, hanem mert lapjainak példátlan nyilvánosságával most már egyre határozottabban a liberális-munkáspárti koalíció mellett foglal állást.

Rothermere lordnak nehéz meccsei lettnek most, de ne aggódjunk érte, mert híres arról a hazájában, hogy meg nem alkuvó szivóssággal és hideg céltudatossággal vivja meg politikai és gazdasági ütközeteit. Hiszen a Baldwin ideges kijelentése ujabb bizonyítéka annak, hogy, Rothermere világraszóló akciója mélyen szántott az angol közvéleményben. Kétségtelen tény, hogy Angliában párt, társadalom és osztálykülönbség nélkül elismerik a trianoni béke igazságtalanságait, hogy általában megértéssel, jóakarattal, részvétteljes érdeklődéssel éreznek irántunk.

A brit kormánypolitikának azonban bármily kezdeményező föllépésére dőreség volna számítani. A magyar társadalomnak kell berendezkednie. Bünös könnyeműség csalfa reményekkel áltatni magunkat, a beteljesülés dátumaival dobálódzni és oktalanul és céltalanul föllármázni, csatasorba állítani ellenségeinket. A tnláradó, szivfájditóan szép és őszinte Harmsworth-fogadtatás után Benes ur eredményeket ért el Rothermere és a magyarság ellenfeleinél és azokon a hivatalos helyeken, ahol ezt a speciálisan magyar megnyilatkozást értelmetlenül, gyanakvással és esztelen következtetésekkel figyelték.

Rothermere lordnak nem kell biztatás, tüntetés, a magyar ügy lovagjául szegődött, egy életnél többre, a győzelem kivivásáig. A magyar népnek föl kell hagynia a köldöknézés politikájával. Mindenki álljon frontba, akit hangja, szava, képessége erre a szapőrmunkára alkalmassá tesz. Néma munka. Szakadatlan munka. És türelem! Ezt üzeni Rothermere és ez jobban imponál a brit követelménynek, mint a fölkorbácsolt néplélek egeket ostromló sikoltása.