Dtum
Login with Facebookk
1929 | Május

Kartel

Irta: Buday Dezső országgyülési képviselő, az ÉME országos elnöke

Megint egy divatos szó, amelyet arra szánnak a bankárizmus nagy hatalmai, hogy mögötte elvégezzék a tőke jogtalan gyarapodásának nemzetet elszegényitő müvét, mert ahhoz mindig jól értettek, miként kell jelszavakat divatba hozni és miként lehet azok mögött elbujva elvégezni a gazdasági kalózkodást.

Tették ezt egyszer mint ring, másszor mint tröszt, azután mint szindikátus, most pedig divatos a kartel. Igazán elmondhatjuk jó magyar példaszóval, hogy a kutya ugyan egy, csak a kravátlija más.

Kartel magyarul: papiros. A francia „carte” szóból származik és papirost jelent. Ártatlan, engedelmes papirost, amelyen a jók ártalmára szövetkeznek a rosszak, mert régen is megtörtént, manapság pedig gyakori, hogy a jókból élnek a rosszak. Ezen a papiron beszélnek össze a bankárizmus képviselői, akár nagytőkésnek, akár nagykereskedőnek, akár nagyvállalkozónak hivják is őket. Ebben a megegyezésben valamennyinek az a törekvése, hogy a sok gyengét a kevés és kartelbe tömörült erős kényre-kedvre kihasználhassa.

A régi liberális gazdasági rendben az egész ország hangzott a szabad verseny mindenható jelszavától. Szabad kereskedelem, szabad ipar, minden szabad, az erőben van az igazság, a gyenge hallgasson, vagy pusztuljon. Ebben a nagy szabad versenyben s szabad iparban megszületett a kontár.

A magyar kézmüipar, amely külföldön is hirnévre tett szert kiváló és csaknem müvészi készitményeivel, a szabad ipar korszakában mihamar átalakult bazártermeléssé és a könnyüszerrel iparigazolványt nyert idegen fajta rövidesen kontáripart létesitett a helyébe, ahol a versenyben nem a jók, hanem a rosszak győznek.

A legnagyobb vállalatokat nem a jó munkások, hanem azok a vállalkozók nyerték el, akik olcsóbb ajánlataikkal kivetették a nyeregből hamis és meg nem engedett fogásokkal a legkiválóbb iparosainkat, hamis ajánlataikkal kezükbe kaparintották a sokszor nagy vagyont jelentő szállitásokat és ezt követőleg a csalások egész sorozatával, rossz anyag és kontármunka felhasználásával azt is elérték, hogy a tisztességes áron alul megkaparintott vállalatok is javukra meg nem érdemelt nagy hasznot hajtottak.

Ez az erkölcstelen módszer eredményezte, hogy munkához nem a jó iparos jutott, hanem az olcsón dolgozni tudó kontár és igy a munkanélküliek számának ma is a nagyobb százaléka éppen a jó munkásokból telik ki, amiből logikusan következik, hogy ma már a jó munkára való törekvés sem a vállalkozóban, sem a munkavállalóban, sem a munkát közvetlen végrehajtó munkásban nincs meg.

Ennek a züllött kontáriparnak számtalan példáját látjuk a mai termelésben, a ruhakészitő iparban, a papirbakkancsban, az asztalosiparban, a vasiparban csak ugy, mint akár a házépitések terén. Izléstelen, szemetsértő és szilárdsági követelményeknek sem megfelelő épületek emelkednek, amelyek a későbbi korban is bizonyságai lesznek a szabad ipar jelszava alatt elkövetett iparrontásnak.

Igen, a szabad ipar lehetővé tette, hogy a Galiciából legtöbbször engedély nélkül beosont idegen faj, bárha semmi ipart nem tanult, – fittyet hányva az ipari képesités szabályainak, – az iparigazolványokból nemcsak egy, hanem öt-hatot is tarthasson zsebében. Ha akarja szabó, ha akarja cipőkészitő, ha akarja épitési vállalkozó, szállitóiparos stb. lehet minden egyszemélyben.

Ezzel szemben, ha a mi népünk fáradságos és szenvedésteli fiatalsága árán nyert is valamely iparban képesitést, már az iparigazolvány megszerzéséig el nem jutott, megmarad mesterlegénynek, a gyárban bérmunkásnak vagy bárhol egyebütt órabéresnek, hogy a mindennapi kenyerét megszerezze, amely szerzeményből nem jut annyi félretenni való, hogy abból az iparigazolvány megszerezhető legyen, de még kevésbé, hogy szabad ipar gyakorlásához szükséges berendezéseket akár csak a legkisebb mühely formájában, akár csak a legkisebb anyagraktárkészlettel is sikerülne biztositani.

Ezt célozták és ezt el is érték a szabad verseny jelszava alatt az iparban.
Az idegen gazdagodott a magunk fajtáján, amely pedig a régi céhrendszerben remekbe készült alkotásaival a világpiacon is becsületet szerzett a magyar iparosnak, – aki sutba került és csak az öregek emlékében él ma már.

A másik oldalon a szabad verseny mindenható jelszava mellett a kereskedelem csaknem zsidó monopóliummá vált. A rövid ideig tartó kezdeti nehézségeken csakhamar tuljutva, pontosan kiszámitott tervszerüséggel felosztották maguk között az országot terület szerint és a termesztmények minemüsége szerint.

Igy lett csakhamar Schlesinger és Polákovicsok által – Magyarországon hajdan Győr városba mint központba összefutó becsületes keresztény gabonakereskedelemből a zsidó gabonaügynökök sürü hálózatával egy zsidó gabonakereskedelmi monopólium. Általuk vált gyakorlattá, hogy nemcsak a törpebirtokos, de a kis- és középbirtokoson át a nagybirtokos is már csirájában lekötötte a gabonáját függetlenül attól, hogy lesz-e és hogy mennyi termés, világos, hogy azon az áron, amelyet a Schlesinger és Polakovicsok szabtak meg.
Mi sem természetesebb, hogy a megszorult emberek helyzetével visszaélő és idegen kézben összpontosult gabonakereskedelem ezzel a módszerrel nemcsak a Schlesinger és Polakovicsoknak hombárjait töltötte meg, hanem a Wertheim-kasszáit is, ezért azonban keservesen megfizetett az ország gabonatermelő népe az elszegényedéssel. Akkor még nem kellett kartelről beszélni, annyira egykézben volt a gabonakereskedelem, hogy kartel nélkül is eredményesen végezte a kiuzsorázás müveletét.

Igy jutottak a fára, a szénre, a vasra, gyapjura, a textilárukra, vasutépitkezésekre, a folyómeder kotrásokra a Schlesinger és Polakovicsokhoz hasonlóan Haas és Deutschok, mint egy-egy gyüjtőállomás, ahová automatikusan folyt be a magyar erőfeszités, a magyar fáradhatatlan munka és szorgalomnak minden gyümölcse, mert az a munka és szorgalom, amelyet az ország lakossága akár mezőgazdasági, akár ipari munkával is foglalkozott légyen, kifejtett: legfeljebb arra volt elegendő, hogy szegénységben áttengethesse a sulyos munkával, a rossz higienikus viszonyok között, gyenge táplálkozás mellett európai viszonylatban is legrövidebbre szabott átlag életkorát.

A szabad kereskedelem meghozta az idegen fajnak a meggazdagodás összes lehetőségeit, ahol a kritérium nem a szorgalom, hanem a lelkiismeretlenség volt, amelynek káros eredményéből bőven kijutott a kiuzsorázott munkások százainak az egyik oldalon, a szegény fogyasztónak a másik oldalon.

Nem a szorgalmas, lelkiismeretes munka, hanem a minden határon tulmenő lelkiismeretlenség eredményezte azokat a vagyonokat, amelyek Magyarország birtokállományában azt a veszedelmes eltolódást, amely legfőbb oka azoknak a nehéz szociális problémáknak, amelyekkel ma az állam és egyéb közületek megbirkózni nem képesek. Régen igy volt. Nem is kellett hozzá kartel; a „vakulj magyar” jelszó elegendő volt.

Hizelgés, a nép rossz vágyainak felköltése és kihasználása, olcsó és kártékony élvezeteknek minden szegleten felkinálása, falun az itcés zsidó politikája eredményesen dolgozott. Ma már ezekkel a primitivebb eszközökkel a vagyon további halmozása a mohó vágyakkal arányos tempót tartani nem tud, uj jelszavak kellenek és amit ma már nem tudnának elvégezni a Schlesinger és Polakovicsok, meg talán külön a Haas és Deutschok stb., azt elvégezik együttesen és ma ugy hivják őket, hogy kartel, amelyben a néhány egyébként is igen erős, szövetkezik a sok gyenge, szervezetlen és igy erőtlennel szemben, hogy a helyzet állandósuljon, a tempó megmaradjon, a vagyonos még gazdagabb, a vagyontalan még szegényebb legyen.

Ártatlan mezbe öltözve közeledett a kartel, kezdetben szakirányu gazdasági cikkekben, majd hamarosan az egész napisajtó felhasználásával igyekeztek beadni a jóhiszemüeknek, a járatlanoknak, a dolgok mélyét nem kutatóknak, hogy a kartel egyetlen módja az olcsóbb termelésnek. Ebből világosan következnék, hogy az olcsóbb termelés a fogyasztási cikkek árának csökkenését eredményezi. Ez a legtermészetesebb nemzetgazdasági törvény, amelyet szemfényvesztésül előre bocsájtottak, amidőn a háttérben már teleirták a papirost, a karte-t, amelyen azok, akiknek a kezében a fa, a cement, a vas, a mész, az épitőkő, a tégla, mindennemü egyéb épitési anyag volt, ugyancsak egy társaságba kerültek, más oldalon egy társaságba kerültek a textilesek, a bőrkereskedők, – a gyufát már nem is kell emliteni, – minden tömegfogyasztási anyag vagy cikk, – számra 43, – ma már közös igazgatás alatt áll, amely közös igazgatást elvégzik azok, akik ezeket a karteleket csinálták, ami röviden és magyarul annyi, mint összebeszéltek, hogy a fogyasztók számára megdrágitják az életet, mert az összebeszélés alaptétele, hogy mindazok a gonoszak, akik ajókból fognak megélni, áruikat a kartel által megállapitott árin alul forgalomba nem hozhatják.

Megcsinálták az ármaximálásnak az ellentétjét: az árminimálást, ami azt jelenti, hogy a kartel által megszabott áron alul árusitani nem lehet, hanem csupán annál drágábban.

A merkantil-foglalkozásnak, akik a legvehemensebben – és amint a történtek igazolják, eredményesen – támadták a fogyasztók védelmére alkalmazott „ármaximálást”, a szabad kereskedelmi verseny jelszavával, ma a „kartel” megtévesztő jelszava mögött burkoltan megcsinálták az árminimálásnak pusztitó szövetségét.

Természetes nem kellett az ármaximálás, amely a fogyasztót a kiuzsorázás ellen némikép megvédte, helyébe gyakorlatilag megvalósitják az árminimálást, mely a fogyasztót végkép tönkre teszi. Ily módon megint célhoz értek: ujra szabad a vásár! Aki birja, marja. A kartel legalább is ezt vallja. Ez a gazdasági anarchia! De hol van a hatóság?!...

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Magyarország 1923. évi külkereskedelmi mérlege Magyarország 1923. évi külkereskedelmi mérlege
A Statisztikai Havi Közlemények legutóbbi füzete szerint, 1923-ban...
A zirczi kerékpáros távverseny. A zirczi kerékpáros távverseny.
Az idei sportszezon egyik legkimagaslóbb és legszebb versenye, a...
Pécsi Blanka előadóestje Pécsi Blanka előadóestje
Néhány évvel ezelőtt még fájhatott a szívem, mikor párisi barátom...
Majorosi nyerte Budapest 25 kilométeres futóbajnokságát Majorosi nyerte Budapest 25 kilométeres futóbajnokságát
A budafoki országúton, a 3 kilométeres kőtől a 15 1/2 -ig és vissza,...
Művészet a kocsmában Művészet a kocsmában
Aki meg akarja ismerni a falu "szinházi életét" s amellett olyan...
Milyenek a khinai nők? Milyenek a khinai nők?
A khinai ábéczét valamivel nehezebb megtanúlni, mint a mienket, mert...
A petróleum keletkezése, a kísérletek A petróleum keletkezése, a kísérletek
Egy harmadik kutató Sabatier kimutatta, hogy az acetilén...
Sztrakoniczky Sztrakoniczky
Most már harmadik napja tudom, hogy meghalt és így lassan megnyugszom...
A szigetelő-lakkok A szigetelő-lakkok
A szigetelés czéljaira igénybevett lakkok alapanyagát a különböző...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98