A szobi határállomáson a Reviziós Liga rózsacsokorral várja a vasárnap éjszakai Orrient-expresszt.

Eckhardt Tibor érkezik Amerikából ahol három hónapon át ötven előadási tartott Középeurópa háboruutáni fejlődéséről és gazdasági fejlődéséről. Szombaton délután 4 órakor elindult Londonból feleségével, Pidmaniczky Ellen bárónővel, szombaton délben még találkozott Londonban Scitovszky Tiborral, aki hir szerint Magyarország kölcsönügyében tárgyal odakint. Eckhardt Tibor a hálókocsi fülkéjében, amig az expressz, Szobról Budapestre érkezik, elmondja érdekes utjának nevezetes eseményeit, válaszol minden föltett, kérdésire.

Azzal kezdi, hogy Carnegie-alapítvány meghívására ment Amerikába, amely 300 millió dollárral a nemzetközi béke előmozdítása érdekében alakult. Negyven helyen ötvenöt előadást tartott. Newyorkban, Baltimoreban, Washingtonban, az összes amerikai keleti államok fővárosaiban, valamennyi nagyobb egyetemi városban.

- Egy hétig Floridában is voltam - mondja nevetve – cethalakat és indiánokat nézni. Azután visszajöttem Middle Westbe. Cincinnatitól a nagy tavakig minden nagy várost végigbeszéltem. Mindent a Carnegie-egyetem rendezett a külpolitika iránt érdeklődő amerikaiknak. Professzorok, politikusok, diplomaták, ujságirók voltak a hallgatóim; az Egyesült Államok külpolitikai közvéleménnye. A magyar kérdés Amerikában nem prominens, mert nem a nagyközönség véleménye a fontos, hanem a diplomaták, politikusok, ujságirók véleménye.

Általános benyomásairól egyébként Eckhardt Tibor a következőkben nyilatkozott:
-  A középeurópai békeszerződések szempontjából jelentékeny haladást találtam.
Nem találkoztam egyetlen olyan számottevő amerikaival sem, aki helyeselte volna a trianoni szerződést. Legföljebb időpont tekintetében volt differencia közöttünk, nevezetesen abban, hogy elérkezett-e az idő a konkrét lépések megtételére. A magyar kérdés most főleg abból a szempontból érdekli Amerikát, hogy az általános békét a békeszerződének hibás rendelkezései ne veszélyeztessék. Teljes megértésre találtam atekintetben, hogy a kisantant külpolitikáját retrográdnak és veszélyesnek ítélik meg. Amerika minden olyan külpolitikát szívesen lát, amely konstruktív módon hajlandó kiküszöbölni a békeszerződének hibáit. Megtartott előadásaimat több egyetemen tanítani fogják, angol nyelvű könyvemet most rendezem a sajtó alá s térképekkel, statisztikával együtt az egyetemek rendelkezésére bocsátom.

- Mindenütt érdeklődéssel és rokonszenvvel fogadták előadásait?

- Néhány első előadásom során cseh részről vitákat próbáltak inszecnálni, ezek azonban kivétel nélkül az én javamra dőltek el. Én egyébként nem mint magyar ember szerepeltem Amerikában, kizárólag tudományos alapon fejtettem ki véleményemet a középeurópai helyzetről, amelynek a magyar kérdés csak egyik része.  Sok helyen meg sem mondtam, hogy magyar vagyok! Sikerem volt, előfordult, hogy kétezer ember jelent meg az előadásomon.
Daytonban Károlyi Mihállyal egy időben tartottam előadást, én az egyetem dísztermében, ő egy kollégium szobájában. A daytoni lapok egymás mellett hozták a fényképeinket, mintha legalább is testvérek lennénk.

-  Mi volt a legmélyebb impressziója?

- Amerika sulya és fontossága évről-évre oly mértékben fokozódik, hogy talán ma minden kérdésben Amerika fölfogása esik latba.
-  És az ut konkluziói?
- Ha a magyar kérdés aktuálissá válik, az amerikai vezető körök támogatására föltétlen számíthatunk.
-  Időpont?
-  A magyar kérdés alkalomhoz kötött dolog, de most, ha az optánsügy lekerül a napirendről, csak az igazi magyar ügy kerülhet szőnyegre! Az optánspör nem népszerű odakint. A kisántántnak sikerült elhitetni, hogy néhány magyar mágnás áll szemben az ő demokratikus földbirtokpolitikájukkal. Érdekes különben, hogy a revízió ügyéről mindenütt a legnyiltabban lehet beszélni, talán legkevésbé Magyarországon. Amerika a békét akarja. Amerika átérzi, hogy ha a mai helyzetet tartják fönn, ez nem békére, hanem csak háborura vezethet. Az egész középeurópai helyzet annyira labilis, hogy rövid időn belül muszáj alkalomnak nyílni a reviziós kérdés napirendre tűzésére! Idehaza talán nem tudják, hogy Amerikában is sulyos agrárválság van s az agrártermelés csökkentésében látják a helyzet megoldását. Amerika ki akarja küszöbölni az agrárexporttermelést, mert nem tud versenyezni a primitívebb, olcsóbban termelő államokkal. Én a jövő esztendőre agrárvilágkrízist várok. Chicagóban ma már csak mesterségesen tartják az árfolyamokat, az összes raktárak tele vannak készletekkel.

-  Színek az utról?
- Mindenfelé nagy szimpátia, lelkesedés. Beszéltem rádióba is. Hosszasan tanácskoztam James Schottwell urral, a Carnegie alelnökével, aki a veraillesi békeszerződésben a bennünket elsősorban érdeklő 250. szakasz szerzője. Ezt a paragrafust vitték át a trianoni szerződésbe. Mr. Schottwell nagy örömének adott kifejezést, hogy ezt a szakaszt bevétette a békeszerződésbe. Büszkén utalt rá, hogy nagy szükség volt erre a paragrafusra. Mit mondjuk még Amerikáról? Remek szivarok vannak. Száraz Amerika? Jó bor mindig akad, különösen a magyaroknál. Newyorkban jónéhányezer speakeasy „könnyen-beszélő hely” van (az ital megoldja a nyelvét), itt mindent lehet kapni, a pezsgőig.

-  Itthoni programja?

-  Sürgősen elbujok, hogy könyvemet megfelelően és gyors tempóban sajtó alá rendezhessem. Az aktiv politikába nem térek vissza. Nem látom semmi értelmét. Nem akarok szalmát csépelni, az a munka, amit most végzek, sokkal fontosabb ennél.

Az expressz befut a Nyugati pályaudvarra. A peronon küldöttségek: Reviziós Liga, a TESZ, a Wesselényi Reformclub, Fall Endre, Szörtsey József, Kontra Aladár, Kun Andor üdvözlik Eckhardt Tibort. Ujabb virágcsokrok, fotografálás. Eckhardt mosolyog, de látszik rajta, hogy meghatja a meleg fogadtatás. Az éljenző tömeg végigkiséri a pályaudvaron. Eckhardt a kalapját lengeti és felesége után beszáll autójába.

Lukácsovich Lajos