Magyarországon a hótakaró kiterjedése, a hó minősége, mennyisége, megjelenésének vagy olvadásának ideje stb., nagyon jellemzően visszatükrözi éghajlatunk legfőbb jellemvonását: a szeszélyességet. Gyakran az egymást követő esztendők is a legnagyobb ellentéteket mutatják és nem egy esztendőben beválik a fekete karácsony és fehér húsvét találó közmondása.

Az eddigi meteorológiai megfigyelések idevonatkozó átlagát véve figyelembe, Alföldünkön az első hó rendesen novemberben szokott jelentkezni, az utolsó márciusban és áprilisban búcsúzik. Az Alföldön a tartós hótakaró nagyon ritka jelenség, rendesen csak kivételesen zord teleken marad meg hosszabb ideig. Az enyhe idő gyakran felszippantja a havat, vagy a szél veri össze azt a mélyedésekben. Az alföldi gazdák sokkal többet panaszkodnak a hó hiánya miatt, mint a túlsok hóért.

Hegyvidékeinkben az első hó néha már szeptemberben is megjelenik, de itt inkább az október a hóesés igazi kezdete. Viszont igen gyakori jelenség még az áprilisi havazás is. A Kárpátok völgymedencéiben az utolsó hó rendesen májusban szokott leesni, de a magasabb részeken gyakran még nyáron is vannak hónyomok.

Hegyvidékeinken általában sokkal több a havas napok száma, fekvő területeinken. A legtöbb hó általában decemberben szokott esni, januárius csak másodsorban a leghavasabb hónap. Általánosságban alacsonyabb vidékeinken évenkint 17-25 napon havazik, hegyvidékeinken 25-nél többször és csak a zord fekvésű magasabb részeken emelkedik a havas napok száma a 40 fölé.

Dr. Kéz Andor.