Dtum
Login with Facebookk
1931 | Március

Jászai Mari

Lehel István néhány év előtt már kiadta Jászai Mari naplóját és emlékiratait, most pedig Jászairól szóló könyvvel ajándékozza meg a közönséget.  Nem lehet eléggé gratulálni neki, hogy nagyigényű essay, riportszerűen regényes vagy faízűen tudományos életrajz helyett felujított egy igazságtalanul elfelejtett könyvformát, amelynek tudtommal nincs magyar neve és amely nem életrajz, nem visszaemlékezés, nem adattár és anekdotagyüjtemény, hanem valamennyi egyszerre.

 

A tizennyolcadik században, mikor az olvasó még tudta a mesterségét, egységes kompozíció nélkül is tetszett a tények és anekdoták pikáns és reflexióra csábító sokfélesége, reméljük, most is tetszeni fog, annál is inkább, mert Lehel könyve igazán megérdemli.

 

Jegyzeteit póztalanul, de nem pongyolán, a legjobb értelemben vett művészi rendetlenségben nyújtja át az olvasónak; csak az ember kissé sajnálja, hogy Jászai Mari terminológiáját nem olvasztja fel és nem önti újra, amikor róla beszél; a színésznőt saját szavaival jellemzi, amelyek inkább érdekesek, mintsem pontosak és kifejezők. Szerep-elemzésein meglátszik, hogy túlságos engedelmességgel tolmácsolja a tragika saját magáról való véleményét; ha kritizálja, akkor is Jászai Mari aggodalmainak ad kifejezést.

 

Az okos és irónikus szerző nem tud szabadulni a modell rettenetes szuggesztiójától; egy-egy pillanatra felveszi a harcot, de legtöbbször enged, rezignáltan, gavallérosan és humorral. Mi nem ismertük Jászai Marit olyan közelről, mint Lehel István, nekünk talán sikerül az ő feljegyzéseit olyan nyelvre lefordítani, amelyen nem érezni meg Jászai Mari hangszálainak a rezgését.

*

Gyér emlékeimben egy valószínűtlenül egyenes tartású matróna áll előttem, barna bársonyruhában, melynek egyetlen dísze a fehér csipkegallér. A ruha időtlen, zárkózott és kihívó; a divat visszautasítása anélkül, hogy szentimentálisan becézné a múltat, kokettéria és emlékezetnélküli ruha, amely, mint az öreg Toldi Miklós barátcsuhája, csak arra szolgál, hogy betakarja a tagbaszakadt testet és elzárja a világtól.

 

A ruha és megjelenés kívül van az elegancia és ízlés kategóriáin; olyan, mint egy klasszikus allegória: háttértelen és atmoszférátlan, nincs teletüzdelve a múlt, a család és a társaság foszladozó kendőivel, kopottas nippjeivel, olyan csupaszan, olyan kopáran egyéni, tömör, kőkemény redőivel olyan pathetikus, mintha hozzánőtt volna a zord és fenkölt alakhoz.

 

Ha leült, még magasabbnak látszott, mint állva, sohasem dől hátra a karosszékben, amely szempillantás alatt trónussá változott, mindig szemben ült az emberekkel, minden kézmozdulata, minden fejbólintása jelentőségteljes volt és felvonásokra, jelenetekre tagolta az alaktalan társalgást. Királynői volt; inkább az, mint az igazi vagy akár a színpadi királynők, olyan stilizáltan monumentális, mint Hamlet szinészkirálynője. Tudtommal a festők és szobrászok az oroszlánt nem ugrásra készen vagy zsákmányát marcangolva szokták ábrázolni, hanem tétlenül, a maga oroszláni mivoltában.

 

Jászai Mari is azokban a szerepekben volt a legjobb, amelyekben csak léteznie kellett, csak körül kellett hordozni a színpadon a maga zárkózott és szimbolikus egyéniségét. Nem láttam sem a Kísértetekben, sem Lady Windermere legyezőjében, amelyekben Lehel nem győzi magasztalni, de őszintén szólva egyikben sem tudom elképzelni; mind a kettő magánszemély, mind a kettő az érdekek, kényszerűségek, gyöngédségek és szimpátiák hálójában vergődik; a polgári vagy mondain női lélek sikoltását vagy irónikus nevetését nem hallom Jászai Mari torkából.

 

Jászai soha sem tudott elvegyülni a környezetben, nem tudott fennakadni az emberi kapcsolatok fogaskerekein. A Bánk bánban felejthetetlen, amikor a tragédiától függetlenül hangot ad a sebzett királynői méltóságnak; de csődöt mond, mint a cselszövényben fogva maradt, ijedező és ravasz kerítőnő. Nekem legjobban tetszett Voinovich Géza Mohácsában mint Perényiné és apám "1514" című darabjában mint Bakócz Ágnes; mindkettő epizódszerep, amely nem tartozik szorosan a darabba, de túlnő a darabon, mint a szobor a talapzatán látható alakok fölé; mindkettőben ugyanazt a szerepet játszotta: Hungáriát.


*

Még egy szemrehányást tehetnék Lehel István szép könyvének: keveset mond Jászai Mari környezetéről, amelyet bizonyára jól ismert és túlzott pietással rostálja meg a Jászairól szóló anekdotákat. Baráti köre társadalmilag nem volt egységes, de valamennyien enthuziaszták voltak; Jászai legotthonosabban feminista, esperantista, antialkoholista apostolok között érezte magát; nem tudom, voltak-e kapcsolatai a szabadkőművesekkel, de lehettek volna. Jászai Mari tragikának született, ami annyit jelent, hogy nem született társaságbeli hölgynek és egyetlen lehetséges kapcsolata a társadalommal az összeesküvés, a titkos szertartás és az extázis.

 

A rémdráma árnyékában töltötte gyermekkorát és ifjúságát; kegyes és gonosz apja úgy suhogtatta feje fölött a kötelet, mint a bosszúálló igazság ostorát. A königgrätzi csatában markotányosnő és emberéleteket ment meg, miközben a fejét tetvezi; hol cseléd, hol statiszta, rosszagú, pohos szörnyetegek martaléka; valamivel később férje oldalán szakadatlanul tűr és szenved, éppen csak az imádkozást mellőzi.

 

Nem is emberi mohósággal veti magát a könyvekre, amelyeket élete végéig földöntúli eredetű, bűvös erejű tárgyaknak tart. Emlékirataiban állandóan panaszkodik és úgy ontja magából a gyűlöletet, hogy az olvasó lúdbőrözve összerázkódik. Mindenkit gyűlöl, de legjobban a szép, hervadt, parfümös nőket, mert ő mosószappannal tisztálkodik és nem volt mitől elhervadnia. Soha sem adta magát oda a szerelemnek, csak fogyasztotta a férfiakat, mint az ételt.

Ötven éves korától kezdve - nagyasszony, nemzeti büszkeség, minden miniszterelnöknél hivatalosabb előkelőség. Részt vesz a tulipánmozgalomban, szaval mindenkinek, a keresztény iparosoktól kezdve a cionistákig, a háború alatt hósapkát köt, agitál és szaval... Védencei vannak: tragikus sorsú özvegyek, orosz asszonyok, akiket hűtlen katonaférjük a keleti pályaudvaron felejtett, Amerikából hazatérő leányok, akik már magyarul is elfelejtettek, de tőle tanulnak színészetet.

 

Asztala körül időnkint megtért gyilkosok, börtönbüntetésüket leült méregkeverőnők teáznak. Jászai Mari mindenkiről gondoskodik, mindenkit támogat és mindenkit terrorizál, aki a közelébe kerül. A szegény orosz asszonyka, miután hisztérikusan imádta jóltevőjét és állandóan a lábai előtt fetrengett, végül megszökik, mert nem bírja tovább Jászai Mari telhetetlen és zsarnoki jótékonyságát.

*

Talán nem is annyira elszigetelt jelenség, mint ahogy a fentiek alapján vélné az ember. A kiegyezés után felnőtt Magyarországon egy nemzedék, amely ugyanolyan étvággyal vetette magát a nemzeti eszmére, mint az utána következő nemzedék a nyugati kultúrára. Szép, daliás nemzedék, a honszerelem és a hagyománytisztelet lángoló enthuziasztái, akik a pelikánhoz hasonlatosan önvérükből táplálták a lelkesedésüket.

 

Széchenyi a Dunaszabályozásért, Petőfi a világszabadságért, Beöthy Zsolt és Jászai Mari Petőfiért és Széchenyiért lelkesedett. Jászai Mari nemzedéke a nagyság prófétája és maga is örökölt valamit azokból a méretekből, amelyeket hirdetett. Jászai Mari egy valóban nagy, de ráadásul mesterségesen felnagyított Magyarország nagyszerű szimbóluma volt, amelynek a visszájával akkor senki se törődött. Nekünk egyebünk sincs, mint a tisztánlátásunk és az iróniánk; de ez csak egy okkal több arra, hogy irígyeljük az ő féktelen és kritikátlan nagyságát.



[*] Jászai Mari utolsó szerepe. Lampel R. kiadása. Budapest, 1930.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Elkeseredett orosz foglyok Elkeseredett orosz foglyok
Tokióból jelentik egy berlini lapnak, hogy mikor Fushunban, az ott...
A németek a főellenállási központokban tervszerüen megröviditették az arcvonalat A németek a főellenállási központokban tervszerüen megröviditették az...
A keleti harctéri helyzet jellemzője a német állások világosan...
Öntözzük a réteket! Öntözzük a réteket!
A magyar képviselőház bizottságai a pünkösdi szünidő alatt is...
Döntő politikai fordulat a Ház szerdai ülésén Döntő politikai fordulat a Ház szerdai ülésén
Négy és félhónapi szünet után szerdán összeül a képviselőház. Az első...
Vasúti szerencsétlenség Erdélyben Vasúti szerencsétlenség Erdélyben
A magyar kir. Államvasutak igazgatóságának közlése szerint e hónap...
Fehér könyv  - Bródy Sándor Fehér könyv - Bródy Sándor
A fehér könyvet csak oly izgalommal nyitjuk ki, mint tizenöt évvel...
Pállfy – Daun József gróf elmondja csodálatos megmenekülésének történetét Pállfy – Daun József gróf elmondja csodálatos megmenekülésének...
Budapestről Bicskéig akartam csak utazni, itt van a birtokom a...
Nem sok jót igér a keleti konferencia Nem sok jót igér a keleti konferencia
Még nem tünt el minden remény a keleti konferencián, de a helyzet...
Automobilágyu léghajók, repülőgép ellen Automobilágyu léghajók, repülőgép ellen
Amikor a kormányozható léghajók és repülő gépek tökéletesítésével...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98