Dtum
Login with Facebookk
1932 | Augusztus

50 millió pengő nemzeti vagyon fekszik a magyar pincékben

A magyar közlekedési vállalatok szempontjából ilyenkor a legfontosabb és legaktuálisabb az a probléma, hogy a várható termés révén milyen mennyiségeknek a szállítására nyílik kilátás. A vasuti és hajózási vállalatokra egzisztenciális fontosságú tehát, hogy milyen lesz a termés.

A búzatermésnek a rozsdakárok következtében történt katasztrofális visszaesését a jelek szerint ellensúlyozza a rozsnak és a kapásnövényeknek várható kitünő hozama. A búzakiviteli engedélyeknek a bevezetése mindenesetre igen nagy meglepetést keltett az érdekeltek között.

Ez a tény önmagában bénitóan hat a forgalomra és ezt még jobban kimélyiti az az újabb földmívelésügyi minisztériumi rendelkezés, amely egyelőre megtiltotta az Országos Mezőgazdasági Kiviteli Intézetnek, hogy akár egy deka búzára is újabb kiviteli engedélyt adjon. A minisztérium természetesen a belső fogyasztás érdekében szánta el magát erre az újabb keletű intézkedésre. De akárhogy van a dolog, tény, hogy a vasuti és hajózási vállalatok sínylik meg az exportnak a feltartását.

Az exportproblémák ezzel nem tekinthetők teljesen elintézettnek.
Milyen kilátás nyílik ezen e téren? – kérdeztük közgazdasági életünk egyik vezető egyéniségétől, aki nemrégiben egy nagy külföldi kongresszuson képviselte Magyarországot. Ő mondotta el munkatársunknak az alábbiakat:

– Magyarországnak nincsen oka arra, hogy sötétebben lássa a jövőt, mint ahogyan azt külföldön megitélik. Az a körülmény, hogy a Nemzetközi Mezőgazdasági Bizottság a két év mulva Budapesten tartandó világkongresszus tárgyául a mezőgazdasági válságot jelölte ki, első pillanatban talán a helyzet nagyon pesszimista megitélésének tünik. Alaposabb megfontolás után azonban mégis reménytkeltő azoknak az előkelő külföldi tényezőknek a véleménye, akikkel alkalmam volt érintkezni és akik kivétel nélkül azt vallották, hogy a most következő 3-4 esztendő a mezőgazdaság lassú, de biztos felemelkedésének jegyében pereg majd le.

A bajok azonban sokkal mélyebbrehatók, a nehézségek sokkal kuszáltabbak, semhogy rövid egy esztendő alatt ki lehetne lábolni ezekből. Mindenesetre érdekes, hogy a mezőgazdaság alapvető problémáinak orvoslását a világ különböző szakemberei legfőképpen az általános kontingentális rendszer megvalósításában látják. A lausannei kongresszus kiáltványt intézett az októberben összeülő genfi kongresszushoz és abban főkövetelésként állitja oda az exportáló országok között kötendő megegyezést a gabona exportkontingens érdekében.

Ugyanilyen eszményt tart sürgősnek ez a kongresszus a fa behozatala kontingentálása céljából, továbbá a bortelelés kontingentálására. Magyarországot ez felette érdekli, hiszen 50 millió pengő nemzeti vagyon fekszik abban a borban, amely eladatlanul hever a pincékben.

Végül ilyen értelemben akarják kisürgetni a cukorra vonatkozó nemzetközi egyezményeket. Nem állitom, hogy ezek a javaslatok megvalósulásuk esetén csodaszerként hatnak majd a magyar mezőgazdaságra, de meggyőződésem, hogy javulást jelent már az érdekükben történt közös összefogás is.

– A magyar mezőgazdaságot illetőleg annyit mondhatok, hogy nem csodálkoznék, ha ősszel 18-20 pengős búzaárakkal találnók szemközt magunkat. Látunk szimptómákat, amelyek nagyon közel hozzák ennek a lehetőségét.

– Mezőgazdaságunk életképességét pedig mi sem bizonyitja jobban, mint az, hogy még ma is a mezőgazdasági ingatlanok 60 %-a tehermentes és 50.000 fő az eladósodott gazdák száma. A helyzetet tehát nem szabad túlságos sötétnek látni. Jellemző, hogy külföldön, például Svájcban, ahol a pengő rendes árfolyama a 80 pont felett volt, körülbelül egy évvel ezelőtt 63 pont volt a pengő kurzusa, de akárhol kérte az ember, azt a sztereotip választ kapja: nem tartjuk. Ma a pengő állandó emelkedése után 79 ponthoz jutott el. A laikus közönségnek természetesen fogalma sem lehet arról, mi mindent kell küzdenie egy országnak, amig a külföldön ennyire elismerik a valutáját. Svájcban ma már mindenütt érdemes tartaniok a bankoknak a pengőt és szívesen tartják is.

– Más irányban is kilátás van a javulásra.
Elismerem: régóta hajtogatják, hogy az elzárkózás politikája nem tarthatja magát örökké, de végre is a környező államok, közelebbiek épúgy, mint a távolabbiak megelégelik azokat a súlyos áldozatokat, amelyeket a mezőgazdaságuk fejlesztése érdekében hoztak. Svájcban igen érdekes a helyzet.

Laur professzor, az agrárpárt vezére tulajdonképpen a legkisebb párttal rendelkezik, az egész svájci parlamentben mindössze 15 képviselője van, de ahogy mondani szokás: ők az inga nyelve. Az egyik svájci kiküldött úr hangoztatta előttem arra a kérdésemre, hogy miért nem engedik be a magyar állatot és a magyar búzát: ne higgye, hogy sokáig tűrjük ezt a diktatúrát, amit ebből a szempontból a svájci agráriusok kifejtenek. Nálunk olyan elképesztő a drágaság, idegenforgalmunk annyira szenved ettől, hogy nem adunk pár hónapot és a lakosság érdekében meg kell nyitni a sorompókat az önök kitünő állatai és gabonái előtt…

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98