Dtum
Login with Facebookk
1942 | Szeptember

Üdvözlégy Szabadság

Erdélyi fiatal költők versantológiája.
Szentgericzei Jakab Jenő kiadása, Kolozsvár

Az erdélyi lírának, úgy látszik, nemes hagyománya marad, hogy a jelenbelit, az időszerűt szép összhangba igazítja az örök-emberivel. Erről vall ez az új antológia is, amely az idei erdélyi könyvnapra jelent meg, s a nagy erdélyi fölszabadulás óta először állítja elénk együttesben a fiatalabb évjáratú erdélyi költőnemzedéket. Egység-jellege, egyeztető-hajlama van ennek az új hajtásnak is. Eddig a keserves rabsors tiltotta az erdélyi költőknek a széthúzás fényűzését, - ezután talán a szabadság közös öröme, a hagyomány és a felelősség.

 

Ebben a kötetben mintha nem is tudnának nemzedékellentétről, meg a népi és a polgári, a keleti és a nyugati harcáról, amely oly ádázul dúl az ország egyéb részeiben. Úgy látszik, fontosabb problémák vannak, mint a széthasonlás. Szabédit csak „itthon” élezzük ki vad népivé, Jékelyt meg vad polgárivá. Itt szépen megférnek egymás mellett. A nemzedékprobléma se gyötri őket; a kötet legidősebb költője 36, a legfiatalabb 23 éves.


Most antológiával lépnek elő, szinte a fölszabadulás örömére, bizonyára jelképnek is szánva együttes kiállásukat. A kötet valóban keresztmetszet arról, hogyan érez és gondolkodik ma a fiatal erdélyi költő, s így jogosultabb, értelmesebb, mint más gyűjtemények az antológiák mai nagy divatában. Az antológiának csak úgy van értelme, ha valamivel többet is mond az egyes verseknél. Ez a kötet nemcsak néhány jellemző erdélyi vallomással mond többet, hanem néhány új névvel is.


A „régiek”, az ideát is ismertek: Jékely Zoltán, Kiss Jenő, Szabédi László. Jó ezeket a régről ismert költőket már úgyszólván teljes fegyverzetben látni. Jékely a legrutinosabb, a legtöbbet és legváltozatosabban tudó, s a legbonyolultabb stílusú, itt-ott már kissé modoros is. („Megfoghatatlan tragikum lilája – foglalkoztatta akkor az eget”-írja egyhelyütt.) Mostani versei többnyire nem pillanatnyi ihletből fakadnak, hanem építettek és mívesek. Érdes, zsoltáros ritmusokban a gondolat uralkodik, s régies nyelv szépségei görögnek.

 

Élmény, helyi ihlet, képzeletcsapongás, gondolat és hangulat szakad bennük egyszerre. Meg az emlékezés. Jékely eddig is szinte zsúfolt gyermekkori emlékezésre talál most vissza ősi talajára: a visszatérés élményét ő örökíti meg a legtágabb öleléssel és a legnagyobb fölkészültséggel. Szabédit nem gyógyította meg a nagy felszabadulás: „nem huszonkét év, hanem az élete jobbik fele” veszett bele a keserű multba. Egyébként itt is a régi önérzetes, magabiztos, követelő és konok, s ugyanakkor van benne valami kesernyés önirónia, világot megvető fanyarság.

 

Ő a leghatározottabb egyéniség a csoportban, kifejezésmódja is sajátosan egyéni. Népi erő és ihlet feszíti nemcsak nyelvét, hanem egyik-másik versének témáját, hangulatát, ráolvasó misztikumát is. A hazaiak közül Erdélyihez áll legközelebb, de annál bonyolultabb lélek, „nehezebb” ember. Kiss Jenő keveset fejlődött első kötete óta. Még most is a színek és ritmusok Dsida-i káprázata játszik vele (a fiatalon elhúnyt „angyali költő” igézete általában ott lebeg az egész nemzedék fölött) most is szimbólumokban – olykor nehezen érthető szimbólumokban beszél, stílusa se mindig egyéni.


Legizmosabb mondanivalói elmúlásról szólnak, meg az őszről, legszebb verse a „Vakond-vár fölött”. Ő az egyetlen a kötetben, akiből feltör a szociális keserv szava.
Az új nevek közül Hegyi Endre és Horváth István jóleső meglepetés. Hegyi verseiben komoly, borúra hajló egyéniség ringatózik a ritmus hullámain. A kor fájdalmát és az ember gyarlóságát borongva veszi tudomásul, a „szeplőtlen derű” ritka élménye. Ilyen testalkattal szinte természetes, hogy a felszabaduláson érzett öröme sem ürömtelen. A szenvedő erdélyi hőskor legalább lelket vert a sorstestvérek közé, most a közöny és érdekhajsza közepette „nem kell a szó, a lélek, az írás.”

 

Mégis hisz az örök szépben, „mi annyi erőt visz – lelkünkbe s amelyet el nem tiporhat – semmi a földön”. Erdélyisége a beolvadásainak, fölvetésében is jelentkezik. Horváth István, aki az életrajzi jegyzet szerint földműves, világos, szép erdélyi magyarság, józan, tempós költőiségét népi képekbe, ősi fordulatokba és a népköltészet ritmusaiba öltözteti. Már csak a helyenkénti szónokisságától kell megtisztulnia, noha igehirdetése is rokonszenves paraszti bölcseséget tükröz. Rímei, ritmusa legtöbbször kifogástalanok, képei üdék.


A kötet többi költői közül Derzsi Sándorban még több a fiatalos akarás és lendület, mint az igazi ihlet és a mesterségbeli tudás. Lázadásra és bölcselkedésre hajló lélek. Vannak kitűnő versei is (Nyitott szemmel), de a legjobb verset is tönkreveri olykor egy-egy botladozó sorral, elrontott szakkal. Két sora mégis az egész nemzedék jelszava lehetne: „Adtak pajzsot - összetörve, - Adtak várat – rombadőlve….”

 

Horváth Imre; a kötet mindenben szimbólumot látó miniatüristája. Apró versei nem impresszionista pillanatfelvételek, „japános dalok”, hanem többnyire szimbólumok: egy-egy szinte epigrammai ötlet vagy tömör-mély gondolat, mely más költőnél tágabb formában kívánkoznék. Költői eredetisége azonban éppen képeiben, ötleteiben rajzolódik ki.

 

Varró Dezső verseiben a mondanivaló mélysége inkább csak sejlik a még gyakorlatlan kifejezés mögött. Ő áldoz legtöbbet a régi „nagy” témáknak: szerelemnek és hálának, de kissé avultan futurista ízű képekkel és módszerekkel tüzdeli meg a vers szövetét. „Kis nászágy fülkarimád, - két légynek – kényelmes vánkosa lenne”: ez egyik képe. Egyéniség ő is, de egyébként tág lélekzetű, nagytávlatú verséiben kissé válogatóbban kellene dolgoznia.
Mit mond gazdájáról néhány vers?


- Csak egy-egy színfoltot a képben, egy-egy hangszert a zenekarban. Ez az antológia hibája és értéke is. Ebben kevés a feltűnően kiemelkedő vers; de az együttessel, együttvéve, nem vall szégyent a felszabadult Erdély, s e konvencióktól kényesen menekülő versekben az új erdélyi líra folytonosságáról van szép híradás. Ezek a fiatal költők máris megbizonyították, hogy a régi fájdalmas „nagy” téma kidőlése után is van és fesz mondanivalójuk.
Makay Gusztáv

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Gyomornedv a fényképezésben Gyomornedv a fényképezésben
Egy német tudós előadást tartott arról a felfedezésről, hogy ő...
Altató készülék Altató készülék
Egy francia tudós olyan villanykészüléket szerkesztett, amely...
Jan Masaryk londoni cseh követ, volt trénfőhadnagy, Masaryk elnök fia magyar nyelven nyilatkozik Jan Masaryk londoni cseh követ, volt trénfőhadnagy, Masaryk elnök fia...
Az angol főváros diplomáciai testületének doyenje a spanyol követ,...
A regösök A regösök
A Kisfaludy-Társaság nagybecsű Magyar Népköltési Gyűjteményéből,...
A budapesti nagy regatta A budapesti nagy regatta
A délelőtti eső miatt alig 2500 főnyi közönség nézte végig a...
Gorkij Gorkij
Az orosz munkásforradalom levert táborából sok foglyot őriztek most...
A király születése A király születése
Ferencz József osztrák császárnak és magyar királynak most, augusztus...
A miniszterelnök rendelete a magyar királyságról A miniszterelnök rendelete a magyar királyságról
A hivatalos lap vasárnapi számában miniszterelnöki rendelet jelent...
Október 27-én kerülnek árverésre a magyar gyufakölcsönkötvények Newyorkban Október 27-én kerülnek árverésre a magyar gyufakölcsönkötvények...
Newyork állam legfelsőbb bíróságának most közzétett hirdetménye...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98