Dtum
Login with Facebookk
1930 | Június

Móricz Zsigmond - A magyar színészet válsága


Mint szerzőnek alkalmam van olykor bepillantani a vidéki színigazgatók számadásaiba s megdöbbenve látom, hogy oly parányi bevételekkel dolgoznak, hogy egyáltalán csodálatos, hogy fenn tudják tartani magukat s társulatukat.

Úgy látszik, hogy Magyarország mai arányaihoz túlsok a színész. A színészet mintha a régi nagy Magyarország maradványa volna s ma csak tehetetlenül folytatjuk, ami nemes teherként ránk maradt. De ha meggondoljuk, hogy a rádiónak, ahol szintén hetenként több színielőadás van, háromszázezer előfizetője van, s hogy a mozinak, amely tisztára színészeti produkciók végtelen sorozata, millió s millió nézője, akkor mégsem lehet soknak tekinteni azt a tizennyolc koncesszióval biró társulatot, amely az ország városait járja.

Van négy elsőrendű társulat: Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged.

E pillanatban másod- s harmadrendűnek kinevezett társulat játszik a következő helyeken: Sopron, Kecskemét, Törökszentmiklós, Nyiregyháza, Vác, Békéscsaba, Ujpest, Pestujhely, Moson-Magyaróvár, Szentgotthárd, Barcs, Veszprém, Gyoma és Heves városokban és községekben.

Van még néhány daltársulat, amely az egész kis falvakon járkál, s kocsmákban s mozikban tanyázik. (Mert mozija ma már egészen kis községeknek is van, mig színházépítés valósággal nemzeti esemény volt, ha itt-ott megtörtént annak idején. Az utóbbi húsz évben százával épültek a mozik, de színházépítésről nem tudok. Győr városa évek óta nélkülözi a színházat, egy ilyen hatalmas város nem képes építeni egy színházépületet, ellenben mozija van kettő is.)

Nem lehet azt mondani, hogy ez a tizennyolc társulat agyontömi az országot színészettel. Inkább azt lehetne mondani, hogy ezek szegények feloldódnak s eltünnek az országban, amint kétségbeesve lézengenek jobbra-balra.

Pláne, ha meggondoljuk még azt, hogy az országban többezer műkedvelő alkalmi társaság, van, amely csaknem minden faluban megalakul az utóbbi években, hogy egy pár estét a Muzsáknak áldozzon. Sok ezerre tehető a műkedvelő előadások száma s egyre fokozódik az iránta való lelkesedés.

 

em felejtem el, hogy a gyomai nőegylet elnöknője boldogan mondta, hogy egy ilyen előadással ezer s másfélezer pengőt is be tudnak venni, ott, ahol a színészek boldogok, ha egy este száz pengőjük van. S most a tiszazúgi méregkeverők szolnoki tárgyalásán a tanuk a folyosón meghivtak, hogy menjek el Nagyrévbe, mikor a Bernstein Botrány c. darabját fogják játszani. Falusi kisgazda gyerekek.

Nem lehet tehát azt mondani, hogy a színészet iránt általában közönyösek a vidéken az emberek, csak azt, hogy a színészet maga válsággal kűzd.

Mi lehet ennek a válságnak az oka.

 


*

A magyar színészet két rétegből áll: a budapesti s a vidéki színészetből.

A budapesti színészet igen magasrangú, európai méretekkel mérve is. Ha az ember külföldön színielőadást néz, mindig a szájában van a budapesti előadások íze. Három előadásra emlékszem most pl. Egyik Berlinben, a másik Bécsben, a harmadik Rómában. A berlini előadás meglepett technikai tökéletességével. A színészek szinte akrobaták voltak. Katonai fegyelem a játékban s testi erő és képzettség. Ez nálunk nincs.

 

 

A drillnek ez a foka nálunk hiányzik. Ellenben belső lelki tartalomban a mi nagy színészeinket nem cseréltem volna el azzal a társasággal, amelyet ott láttam. Elcseréltem volna a rendezést. Az nálunk nagyon hiányzik s ezen azért kell csodálkozni, mert hiszen az egyetlen színház, amelynek hosszú évek óta állandó sikere van: egy nagy rendezőnek a személyes érdeme.

 

S mégis a budapesti színházak a rendező-kérdést másod-, vagy harmadrendűnek tekintik. Rendezőiskolánk is csak az utolsó évben alakult. Ha ez talán segít a dolgon, néhány év mulva már jobb lesz a helyzet. Vidéken pláne nincs rendező, holott ma a legkisebb társulat sem boldogulhat a rendező szaktudása nélkül.

A bécsi előadás már egy fokkal enyhébb volt abban a technikai felkészültségben, amit Berlinben láttam. Még a Reinhardt-előadásokon is az volt az érzésem, mintha Berlinhez képest kevésbbé elszánt csapat kűzdött volna a sikerért. Rómában aztán szinte komikus volt a drámai előadás. Az olaszoknál csak staggione társulatok vannak, néhány darabra alakult csoportok, amelyek sehol sem tanyáznak állandó fészekben, színésznevelésük is másodrangú a miénkhez képest.

Ott éreztem meg, mi a hiba a színészetnél.

A szinésznek meg kell küzdeni roppant konkurrensével, a mozival. Ott van Hollywood rettentő tőkebefektetésével; a mozi vásznán a legszebb s a legjobb színészanyag jelenik meg. A színház nem versenyezhet vele sem kiállításban, sem egyéb külső hatáskeltő eszköz használatában. A színháznak tehát másutt kell keresni a sikert.

 


A lelki hatás terén.

A színpad varázsa renkívüli, de csak akkor, ha a szívekhez tud szólani, ha az érzelmeket meg tudja érinteni, vagy a kedélyt fel tudja villanyozni. A mozi komikai hatást nem tud kelteni olyan könnyen s játszva, mint a színészet. A hangosfilm sem alkalmas ma még rá, már a nyelvi akadályok miatt sem, hogy annyira belopja a szívekbe a szót, mint a színpad teheti.

Néztem a műkedvelő előadásokat, azzal hatnak, hogy személyes ismerősök közvetlenebbé teszik a kimondott igék hatását. Ezt a közvetlenséget kell fokozni. Ezt kell az irodalomnak is keresnie. Problémákat, a ma problémáit, azt, a mi fáj s ami reményt ad az élettel szemben. A színpadnak dolga s kötelessége, hogy a lelkeket fölemelje s megvigasztalja a mai roppant válságban, amely elsősorban a lelki élet válsága.

A feladat rendkívül nagy, de rendkívül értékes is.

Új célokat kell kítűzni s új módszerrel kell azokat megvalósítani.

*

A színészet valaha azzal nyert a csatán, hogy a nemzeti élet, a nemzeti kultúra leghatékonyabb tényezője volt. A száz év előtti magyar színészet a magyar nyelv apostola volt. Azonfelül a kultúrának volt bajnoka. Nem volt az kicsiny dolog, hogy a legkisebb vidéki ripacs trupp is Shakespearet és a Bölcs Náthánt, meg Schillert predikálta. A falusi ivókból ha egy estére kirakták a padokat, oda a kultúra költözött be, valami olyan magasrendű szellemiség, amelyre még annak a tisztelettel kellett néznie, aki unatkozott.

A mai színház azonban sajnos lesülyedt a szórakoztató mesterségek közé. Elvesztette szellemi, lelki tartalmát, pedig azt ma nehezebben lehet reprezentálni, mikor a legkisebb falu is tele van a legjobb ujságokkal s a legutolsó földműves hajlékban is jelen vannak a kor összes problémái.

A színházzal az a roppant szerencsétlenség történt, hogy valósággal kikapcsolta magából az irodalmat. A nagy Rendező, akinek a mai színpadra a legnagyobb hatása volt, rájött, hogy a szabóival s a technikai munkásaival is óriási hatást tud elérni: nem kereste tehát az írót, aki megköti a kezét. Inkább a színházi mesterembert kereste ezen a téren is. Nem azzal törődött, hogy mit mond Valaki, milyen igéket hirdet a Lélek, hanem azzal, hogy mennyi alkalmat ad a színésznek a produkcióra.

Akárhová nézünk, sem keleten, sem nyugaton, sehol sem látjuk a Költőt, aki dalol, a Prófétát, aki lelkesít, az Építőt, aki újra akarja felgalvanizálni a lelkeket.

A színészet egyedül nem nyerheti meg a csatát, mert mivel nyerje meg? Nincsenek a szájába adva az új idők új igéi.

A színészet válságát tehát, azt hiszem, a drámairodalom válsága okozta s a színészet feltámadását csak a drámairodalom újraszületése hozhatja meg.

Prédikáljátok a Mát és az Örök Emberit. A színészet itt van teljes felkészültségével, de új hangot kell neki adni s ő boldogan fogja azt hozni, mihelyt lehet.

 

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A másfélszáz év előtti drágaság A másfélszáz év előtti drágaság
A mai drágaság mellett szinte a mondák körébe tartozik már a régi jó...
A haditalálmányok megőrzése A haditalálmányok megőrzése
A most folyó háborúban az összes hadviselő államok hihetetlen...
Magyar sikerek Párizsban Magyar sikerek Párizsban
A francziák világra szóló kiállitása, a mely valamennyi eddigi...
A fülemüle A fülemüle
A legkevesebb amit egy színdarab: általában egy írói mű szerzőjétől...
A német választások ideiglenes végeredménye A német választások ideiglenes végeredménye
Európa, de az egész világ szeme e fülledt nyári vasárnap éjszakán a...
A Kolozsvári új egyetemi könyvtár A Kolozsvári új egyetemi könyvtár
Kolozsvárt az egyetem és az erdélyi múzeum egyesített könyvtárai...
Az éneklés haszna
Nem is hinné az ember, hogy az éneklésnek milyen jó hatása van a...
Elkobzott ujság Elkobzott ujság
A budapesti ügyészség a „Nap” czímű napilap augusztus...
Színház és stílus Színház és stílus
Tairoff pétervári szinidirektor és rendező, ki attól, hogy szinészeit...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98