Dtum
Login with Facebookk
1923 | Augusztus

Vízkereszt, vagy amit akartok

Gyermekjáték, gyermekeknek

Ez valóban színész munkája. Nem mert jó szerepek vannak benne, hanem mert minden a színpadi tradíció, színpadi megszokottság, színpadi beidegzettség alapján áll.

Mi is a probléma?

A színpadi hercegnő, akinek nincs rá semmi más oka, a színpadon megszokott magától értetődésen kívül, nem akarja a színpadi herceget fogadni, akinek szintén nincs országa, ügye-baja, semmi több életbeli háttere, mint ami a színpadon épp kell. Jön a színpadi hajótörésből ragyogó ruhában a színpadi hajótörött lány, akinek színpadi ikertestvére a színpadi hajótörésben elveszett, de színpadi konvenció alapján tudjuk, hogy néhány jelenés múlva itt lesz, itt lesz ugyanabban a színpadi csillogó selyemruhában, illír egzotikusságában, hajszálra hasonlóan, még a szerelmes szemeknek is összetéveszthetően...

 

Szóval a színpadi hajótörött lány csak a nevének hallására beleszeret a tartomány hercegébe, akihez rangban illő ő maga is és rögtön átöltözve fiúvá, beáll apródnak hozzá s e perctől már otthon is van az éppen folyó színpadi élet minden csínja-bínjában, minden útvesztőjében s ő hordja az üzenetet a színpadi hercegnőnek, aki színpadi szokás szerint ő belé szeret bele, fiúnak vélve őt, finom és vak színpadi szerelemmel, míg ő a hercegért eped, aki az ismeretlen, de tőszomszédjában lakó hercegnőről ábrándozik.

 

Színpadi bonyodalom: színpadi erszényt ad színpadi barátságból a színpadi életmentő hajós a színpadi hajótörött fiúnak s azt színpadi okokból néhány perc múlva visszakéri a leánytól. Színpadi kavarodás. A színpadi hercegnő színpadi pap előtt színpadi esküvőt tart hirtelen a színpadi fiúval, akit a fiút játszó színpadi lánynak vél s akit a színpadi valószínűségi törvények szerint duplán nem ismer föl: sem, hogy leány a fiúnak vélt, sem, hogy a fiútestvére más...s az esküvés után három perccel a másik testvért szemrehányásokkal halmozza el, hogy rögtön az eskü után megtagadja őt...

 

Az első pillanat, ahogy a színpadi testvérek összekerülnek együtt a színpadra, mindent megold, mindent elrendez: színpad adta, színpad tette, színpad megfejtette. A színpadi jövő a reflektorok ragyogó színében tündöklik.

Mellékesen felkavarodik a színpadnak egy csomó figurája a rekvizitumok kamarájából. Jön a színpad kövér, öreg, részeg fickója, aki jóízű, talpraesett, minden szaván nevetni muszáj, jön a színpad sovány, nyegle úrfija, akit pénzéért bolondítnak, akin nem nevetni nem lehet, jön a színpad nagyképű udvarmestere, akin nevetni kötelesség, jön a tűzről pattant színpadi komorna, aki színpadi szabadsággal kever-kavar, intrikál, jön a színpadi bolond, aki okosabb s műveltebb és talpraesettebb és jól fésültebb és illedelmesebb a színpadi hercegnőnél, jön a színpadi helyzet a színpadi udvarmester színpadi szerelme, a színpadi hercegnő iránt, amit a komorna rögtönöz, jön a színpadi párbaj a gyáva nyegle s a fiú ruhába öltözött leány között hátrafelé tartott kardokkal, színpadi ájuldozások rakétázó kacajgyári receptjei szerint, jön a bolond kettős hangja: papot s bolondot játszik, jön a színpadi leskelődés varázstükre, ahol egy ember nem veszi észre, hogy négyen pukkadoznak a háta mögött, de színpadi fennhangon gondolkodik mulattatásukra...

 

Mi jön még?...Jönnek színpadi díszletek, színpadi ruhák, színpadi mozgások, színpadi trükkök, bármely pillanatban állítod meg a cselekményt, tiszta színpad, a deszkák csodálatos világában öncéllá, önlétté nőtt színpad otthona.

Nincs az akciónak egyetlen mozzanata, nincs az ábrázolásnak egyetlen motívuma, nincs a levegőnek egyetlen szippantása, ami ne színpad volna.

Az ős operett: ma is él ez a műfaj, csak több muzsikát kapott, bár itt is jelen van már a kísérlet: a zene bájfátyola felé nyúl a szerző keze, hogy azt is ráborítsa a színpadok e színpadára...


*

A közönség jól mulatott, a közönség gyermek.

Hogy mennyire gyermek egy kis intermezzóból, ami nem tartozott a darabhoz, egy pillanat alatt kiderült. A harmadik felvonás derekán egy kis baleset volt, a függöny felment s amint a jobb oldali bolt alól kilép a két szereplő s kezdi beszédét, összecsapódik.

Senki sem értette. Zavar, hirtelen nevetés: a kortina húzóval baj van. Kis szünet, a függöny újra felmegy, méltóságosan a rengeteg nagy zöld bársony függöny, hajszálra pontosan, mint az imént, s újra kilép a jobb bolt alól a két színész, s amint elmondják ugyanazt a három szót, a függöny ismét összecsapódik.

Az egész nézőtéren hangos és görcsös nevetés tör ki. Ilyen nevetést színházban, még nem láttam. Ez valami egész más volt, mint mikor a viccen rögtön nevet a nézőtér...S, hogy nevet a nézőtér! rögtön mindenen. A rendező a színfalak mögött mondja: "most jön egy nagy nevetés" és az tényleg becsap, mint a jelszóra leadott puskaropogás..."Most egy kisebb" s az is beüt.

 

De ennek megvan a maga színpadi akusztikája: ki mer egész őszintén, szabadon, tele tüdővel kacagni, állandóan ott van a nézőben a kritikus, aki mérsékli, visszatartja s ez a nézőtéri nevetésnek valami olyan morajszerűséget ad, mintha az aggteleki cseppkőbarlangban nevet a borozó társaság. Feldübörög a nevetés a magasba, sőt legtöbbször leszakad a magasból, a karzatokról s szétporzik a földszinten.

Hanem itt, ezen a véletlenségen, hogy a függönykezelő munkás azt hitte, hogy tapsra kell felhúzni s meg újra leereszteni a függönyt a hajlongani kijövő színészeknek s ezzel két ízben rúgott bele Shakespeare színpadi kártyavárába, ezen olyan elementáris kacagásvihar tört ki, hogy ezt magát külön meg kellett volna tapsolni...

Csakhogy az életet nem lehet tapsolni: ha megállsz egy táj előtt, amely monumentális és fenséges, nem tapsolsz, de a színpadon a napokban viharosan megtapsoltak egy díszletet az Orleáni Szűzben, mielőtt még egy szót is szólt volna valaki, olyan ragyogóak voltak a sárga sátrak a barna szirteken...Taps: a művészi akarás jutalma.

Shakespeare sok tapsot kapott tegnap este, de ezt a kacagást sem Shakespeare, sem semmiféle művész soha meg nem kapta színházban, mert ez a kacagás nem a művészet által, hanem a művészkedés rovására tört ki az emberekből: a színpadot egy pillanat alatt felkapta, elröpítette, játékká degradálta az élet egészséges harsány felébredése.


*

S nem ez a csoda. Nem az a csoda, hogy másfél ezer ember, akiket száz esztendei oktatás, belemagyarázás, lelkesítés, szuggerálás, tudósok, költők, írók terrorja végre annyira megpuhított, hogy a legteljesebb odaadással hajtják fejüket a Shakespeare-vallás igájába s mély áhítattal jelennek meg, mint az ősfanatikusok az istentiszteleten s ott nevetnek, ahol kell, ott hatódnak meg, ahol kell s ott alusznak, ahol kell...

 

Mondom, nem az a csoda, hogy a közönség olyan drága őszintén kikacagta magát a kis baleseten, amely mégis a szent hely profanálására támadt: hanem az a csoda, hogy annyira teljes akceptálással vette be ezt a háromszáz év előtti színpadi komédiát.

Pedig milyen nehéz dolga van Shakespearenek, milyen távolról, mennyi fátyolon keresztül kell áttörnie, hogy szívekig hasson.

Első mindjárt maga a közlési forma, a színpadi vers. Bármilyen szabad is, mégis, a vers gondolat tömörítő, a reális életnyelv ellenkezője, s pláne fordításban az eredeti forma hozta inversiókat sokszorosító. A vers már egy fátyol, a fordítás újabb hármas fátyol, a színészek játéka megint egész tucat fátyol: a rendező kezében van legfeljebb egy olló, amellyel e fátyolokon réseket igyekszik vágni, hogy felvillanjanak a tisztább színek.

Íme a színpadi játékon keresztül bizonyosodik be, hogy az emberek közötti kapcsolatot nem a szavak adják meg, hanem az érzések. Nem a szó hat egyik emberből a másikba, hanem az akarat. Lelki erők áradnak belőlünk s ezek eszközt keresnek, hogy magukat belefúrják a másik emberbe, ez eszközök közül csak egy a szó. Az elektromos folyamnak huzal kell, hogy tovább vihessük.

 

Ez a huzal ma még kemény, egyenletes drót. De már kiderült, hogy az elektromos áramot tovább viszi minden közbenső anyag, a levegő, a föld, a víz, csak felfogó készülék legyen: unokáink nem fognak a szobáik falára hálózatot szereltetni s drótnélküli lámpáik világítanak s kályháik fűtenek majd...A Shakespeare szívéből kiáradó energia a rosszul egymáshoz kapcsolt magyar szavakon át is hat. De én láttam Krakkóban egy lengyel nyelvű Shakespeare előadást, egyetlen szót nem értettem belőle, sőt határozottan furcsa volt nekem, hogy tótul beszélnek a Shakespeare alakjai s a darab mégis csaknem pontosan akkora hatást gyakorolt rám, mint mikor magyarul láttam.

A Shakespeare szívében energiaforrás volt, amit ő maga is csak hiányosan tudott szavakban kiadni, természeti akadályok miatt: nyelv, formai nyűg, a kor színpadi stílusa miatt, mennyivel hiányosabban jött hozzánk, rosszabb drótokon, rossz fordítások, rossz előadás, rossz lámpák gyúlnak a színészekben, jó és rossz lámpák, már amilyen maga a színész lelkének wattokban ki nem fejezhető érzékenysége: s mégis bennünk nagyobb fény ég, mint a Shakespeare kortársaiban az előadás alatt.

Mi vagyunk olyan jó reagálók?

Igen, az általános kultúrfok, a beidegzettség, a ráeszméltetés miatt.


*

S ennél a darabnál még külön nehézség, hogy színpadi játék, tisztára csak színpad.

Hát a színpad egy olyan önálló világ maga is, amely századokon keresztül teljes energiával képes élni és hatni?

igen, mert a színpadi konvención keresztül is az élet hat. S míg érvényes az életnek az a felfogása, amely e színpadot létrehozta, addig érvényes a színpadja is, mely csupán motiválási buzgóságban kevesebb az életnél.

Azonfelül Shakespeare, ha mindent készen vesz is a rekvizitumok közül, abban a pillanatban, mikor hangot ad a nyelvükre, ezzel a hanggal valóságos nyelv s valóságos tüdő és gyomor, és lábak és gerinc és meleg vér van. Úgy, hogy itt az a furcsaság áll elő, hogy élő figurákkal játszat el élettelent. Légüres térbe eleven embereket rak, akik mintha csak belülről árasztanának annyi levegőt, hogy megéljenek.

*

Ez egy nagy, szinte túlságosan gyakorlott művésznek játéka. Gyerekek számára gyerekjátékot csinált, de a madzagon rángatott figurák megelevenedtek a keze között: hogyne gyönyörködne benne akár háromszáz évig is a legnagyobb gyermek, a publikum.

*

De most arra gondolok, hogy mi lett volna, ha Cervantes a Don Quiottét úgy írja meg, hogy elfogadja értéknek, rendjén valónak, valóságnak a lovagregények tendenciáját, életfelfogását, miliőjét: csak életté teszi.

Ahogy Shakespeare cselekedett ebben az operettben.

Cervantes felemelt az élet fölé: nemcsak életet közölt: életet mutatott. Shakespeare itt belezuhant az élettel a színpadi kulisszákba: Cevantes magasan felszárnyalt s megmutatta az életet s a kulisszákat. Shakespeare egy érett mester ember nyugalmával, az élet szelével lobogtatta meg a színpadi rongyokat: Cervantes egy fáradt bölcs humorával csak megrázta azokat előttünk.

 

Móricz Zsigmond

<<
<
1
2
3
4
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Szabó Lőrinc - Egy hazatért emigránshoz Szabó Lőrinc - Egy hazatért emigránshoz
Hazajöttél, lesz, ami lesz. Haza. Nem ismerlek, nem láttalak soha, ...
Csudálatos orvosság Csudálatos orvosság
Egy angol újság azt írja, hogy egy Bayon nevű indiai orvos rejtelmes...
Az imádó arczképe a – harisnyán Az imádó arczképe a – harisnyán
Szigoruan véve egyre megy, hogy kiki miképp akarja az imádója...
Kormányintézkedések Kormányintézkedések
Az idei termésre adandó hitel, az ugynevezett zöldhitel ügyében a...
Gyógyítható-e a rák? Gyógyítható-e a rák?
Az a félelemkeltő gyanú, hogy a rákos megbetegedések száma mindinkább...
Anglia és Franciaország miniszterei megegyeztek Londonban Anglia és Franciaország miniszterei megegyeztek Londonban
Az angol-francia miniszteri megbeszélések szombaton meglepetést...
Az önálló bank harczosai Az önálló bank harczosai
Az önálló banknak 1911-re való felállitásáért mind nagyobb arányban...
A közüzemek leépítése a főváros közgyűlésén A közüzemek leépítése a főváros közgyűlésén
Annak a sok feljajdulásnak, gyűléseknek, memorandumoknak, amelyeket a...
Előadás az ősemberről Előadás az ősemberről
A Földtani Társulat január 4-iki ülésén Gorjanovicz-Kramberger...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98