Dtum
Login with Facebookk
1932 | December

Bemutatók

Talán még soha nem indultak olyan nagy felkészültséggel a színházak új szezonba és nem várták olyan izgalommal a közönség magatartását, mint most. A programokon hatalmas felvonulása nagyon ismert, kevésbé ismert, ismeretlen írók műveinek. Az összes közkedveltségű színészek munkában. A feszültség egyelőre nem annyira a színpadon van, mint inkább a pénztár körül. A színház élet-halálharcra van felkészülve.

 

Meg tudja-e tartani létét ebben a gazdasági válságban? Egyik sem akar harc nélkül elpusztulni, sőt olyan is van, amely halottaiból akar feltámadni. A kabarék inflációja is nehezíti a nagy színházak helyzetét, a többi ellenséges tényező mellett. Lendület lesz ebből, a művészi törekvés koncentrálódása vagy a színvonal még nagyobb fokú leszállítása? Inkább az utóbbitól kell félni. Megnyugtató azonban az, hogy legalább olyan színházakban, melyeket megszoktunk komolyan venni, nem lesz az a képtelen kapkodás, tehetségtelen vergődés és szégyenletes anyagi zürzavar, ami a mult szezonban volt.

 

A Magyar Színház Heltai Jenő és Bródy Pál kipróbált kezében van, a Belvárosi Szinház Bárdos Artúr vezetése alatt a Művész-Színházban szerzett meglepő sikereinek biztató auspiciumaival indul, a Kamaraszinházban való előzetes bizalomnak az új igazgató, Alapi Nándor vidéken szerzett jó híre ad fedezetet. A véletlennek és váratlannak sehol sincs olyan nagy érvényesülési tere, mint a színház életében - semmit sem lehet előre tudni. Nem hiába színészektől származik a szállóige: Várjuk meg az ötórai vonatot!

*

Legelsőnek a Kamaraszínház nyitotta meg kapuit. Itt egész sereg többnyire új és fiatal író bemutatkozását ígéri Alapi igazgató, annak a tervének megfelelően, hogy minden második héten ad premiert. Egy sereg ismeretlen vagy kevéssé ismert színész mutatkozik itt be. Darabok, színészek dolgában attól függ a színház szerencséje, lesz-e a sok között egynehány, ami kiugrik, igazán kiválónak bizonyul. Végzetes volna a rokonszenves új vállalkozásra, ha a középszerűségek színháza maradna.

A megnyitó előadáson Kelemen Viktor Farkasverem című színdarabját láttuk. Reminiszcenciák: Játék a kastélyban, Pirandello, Shaw és mások is. Mesterkélt téma, a második felvonásban hibás vonalra vezetve, a második és harmadik felvonás közt hirtelen hangváltás a vígjátéki hang felé, helyenkint elmés dialógus, becsülésreméltó írói törekvés, félsiker. Inkább a színészek érdekelnek, mint a darab.

 

Vértes Lajos képesnek ígérkezik vezető szerepekre, csak egyenetlenségeit kell lesimítania. Biztató az Eőry Erzsi szereplése, van tehetsége, jó színpadi megjelenése, hangja, kifejezni is tud, csak jobban kell eszközeivel gazdálkodnia s biztosabban állnia a színpadon. Mátrai József is tehetségesnek látszik. Mindegyik színészre azt kell mondani: reményt nyujtanak, de még nem egészen készek.


A Candida előadása nem adott olyat, amiért szükséges volna vele behatóbban foglalkozni.

Előfordulhat a legjobb családokban is, - hosszú című angol bohózat. A szerzői mellékesek, itt nem az írók a fontosak, hanem a műfaj, amely szinte magával hozza a darab hatáseszközeit. A szerzőknek csak egy szerény alapötlet kell, amelyből szinte maguktól nőnek ki a helyzetek. A komikum elemei: sznobizmus, képmutatás stb. adva vannak az angol-amerikai atmoszférában. Mulatságosnak a darab mulatságos, aki szeret könnyen nevetni, az jól jár vele, ha megnézi. Minket legjobban az a néhány perc érdekelt belőle, mikor Peéry Piri van a színpadon. Ez a fiatal színésznő a legjobb ígéret, amit a színháztól eddig kaptunk.

*

Huszártisztek cigányos-pezsgős mulatozása és érzékeny szerelmi idilljei olyasvalami, amit úgylátszik sohasem ún meg a közönség. A téma pontosan negyven évvel ezelőtt jutott fel a színpadra a Dolovai nábob leányával s azóta mindig rajta van. Erre számított nyílván a Vígszínház, mikor bekezdő előadásul Rákosi Viktor Emmy novellájának Lengyel József kezéből kikerült színpadi feldolgozását választotta.

 

Ez a darab nem támasztja azt az igényt, hogy kritikailag tárgyaljuk. Az átdolgozó eleget tett feladatának azzal, hogy színpadilag jól kihasználta az enyhe humor és szende szentimentalizmus lehetőségeit, melyek a témában rejtőznek és nehány jól játszható szerepet juttatott néhány népszerű színésznek. A szerzőnél nagyobb feladat jut a rendezőnek, aki szélesen kibővíti a darabot, megtelíti mozgással, felhasználja a színpadi technika mindenféle eszközét.

 

Hegedüs Tibor rendezése valóságos bravur. Invenció, ötlet pattog minden jelenetében, a mozgás folytonos, nincs henye pillanat, az előadás él. A téma természete és a rendezés nagy apparátusa hozza magával, hogy darab is, előadás is a revü-operett irányába fejlődik. A siker jele, hogy ebben az operettben senki se nélkülözi a zenét. Nagy személyzet mozog a színpadon. A sok szereplő közül magasan kiemelkedik Somlay Artúr ezredese, hiánytalan, a szerepet megsokszorozó színészi alkotás. Dayka Margit, Jávor Pál tünnek még ki, apró szerepekben Makláry és Peti Sándor. A többiek: jó vígszínházi színvonal.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98