Dtum
Login with Facebookk
1943 | Október

Anyám - Bibó Lajos regénye

Éles levegőjű regény. Amire a legtöbb író egész életén át készül s végül sem valósít meg. Bibónak sikerült: egyik könyvébe teljesen „beleadta” magát. Ez a könyv, az Anyám, régi regénye, de másfél évtized múlva elővette s átdolgozta, - s ez a mai, sűrített írás végre kifejezi a nyugtalan, hánykódó, örvényekben lebukó írót. A régi munkából Bibó kivetette az érzelmes, lágy, híg részeket, az egykori fiatalos áradást a férfikor erényeivel, mértékkel és önismerettel fegyelmezte. Mintha beboltozta volna a regényt.

 

Zárt, körülhatárolt tér, - kitűnő akusztikájú hangversenyterem tömöríti a bibói hangot. Ez a hang teltebb, bátrabb, részegebb és tisztább, mint Bibó bármelyik írásában. Az író az egyenetlenségekből a tékozló évek tapasztalataival megtért önmagához.

 

Visszahúzódótt természetes hangterjedelme szűkebb határai közé, s itt otthonos, mint a szülői házban. Rengeteg figurát zsúfolt regényébe, harminc év eseményeit, mesterkélt időrenddel is dolgozott, mégis - belső bonyolultsága ellenére - zárt tömb ez az írás. Olyasmit érzünk, mint önéletrajzok, naplók olvasásánál: a széthulló, tarka anyagból egyetlen ember, az elbeszélő portréja kerekedik ki. A regény légkörét az író személyes élményekből hevítette sugárzó, magas hőfokra. – s az Anyám hitele éppen ez a szubjektivitás, egysége atmoszférikus, szenvedélyesen bibói világ.


A dzsungel félhomálya ilyen vigasztalan, s az éjjeli menedékhelyek levegője fojtogat ennyire: ez a nyomasztó légkör egy züllött és fellengző baráti kompánia, egy író, egy költő, egy szobrász sűrített ifjúságából párázik fel. Wilde-rajongók Musset gesztusaival. Poe „Holló”-ját szavalják kártyalebujokban, rosszhírű pincelakásokban. Körülöttük szajhák, dörgölődző asszonyok, mohó kis modellek pörkölődnek. Murger bohémjei, de ereikben Móricz Zsigmond regényhőseinek sűrű vére.


Még ugyszólván gyerekek, amikor beleereszkednek a tartós részegségbe. A mámor alaktalan vágyaik és szarnyaló boldogtalanságuk közegévé válik. Ebben az elnyujtott félöntudatban átmentik ifjúságukat a férfikorba, de első világos pillanatukban rádöbbennek, hogy férfiévekkel fizettek életformájukéra Keresztes György, a regény főhőse így fogalmazza meg kifosztottságát: „Elvesztettük hitünket a hitben”.


Költő-barátja, Mihalovics már kiegyezett s megbékült a halállal, gabonapálinkás üvegeivel bezárkózott vigasztalan albérleti szobájába, s azzal a rögeszmével és s fekszik, hogy meg kell halnia, mert ő akarja így Keresztes azonban nem tudja megvárni, amíg kegyelemként becsukódik a szeme, öngyilkossággal kacérkodik, de mielőtt végrehajtaná, utolsó kísértetképpen átéli ifjúságát: nem talál-e egy mentő pillanatot, amelybe belekapaszkodhatnék.


Amiért Bibó hősei sóvárognak, lényegében nem különbözik Novalis melankólia-eszményétől: halálvágyuk visszavágyódás. Telhetetlenek, mint az idült alkoholisták, a felelőtlenség már nem oltja szomjukat, teljes öntudatlanságra vágynak. Egyikük így beszél ifjúságáról: „Egyedül a révület érdekelt. A homály: a végső lehetőség. Ha szabadon süllyedhettem vagy szabadon emelkedhettem: Ha magam feleltem minden kérdésre….”

 

Ők is fellegjárók”, ha felhőik súrolják is a földet. Egzaltált, tehetséges, érzékeny fiatalok, az elérhetőt eltolják maguktól az elérhetetlenségbe, hogy vágyaikat a vágy megfoghatatlanságában őrizhessék meg. De ugyanakkor álmaik homályán át látják a valóságot is, ezért tévednek el benne oly reménytelenül. A regény íróhőse kiábrándultságában így kiált: „Mindazt, ami körülöttünk van, csak a csalódás torzítja valósággá”. S ebben a csalódás festette világban az ő életük is merő öncsalássá torzul. Szennyben Mámorra van szükségünk, mely vágyaikat magasan lengeti. Boldogtalanok. Az ő „elvarázsolt kastélyuk a csapszék. Benne eregették ifjúságuk szent füstjeit.


Ebben a vágy és valóság közti ellentétében, az élet kettőségében talált rá Bibó a saját alkatára szabott feladatra. Milyen könnyen elénk dobja a nyers, vad színeket, az éles vonalakkal ábrázolt valóságot; s mennyire vágyik rá: ebből a sivár realizmusból kicsalni a mély gordonkaszót, a meleg férfilírát. Tántorgó testeket látunk, sűrű párából okádó, izzadt arcok villannak elénk. Az emberek nem lépnek be és nem távoznak el a regényből, fel-felbuknak benne s alámerülnek, megcsillannak párá-juk ködjében, mint a folyóban az úszó hulla.

 

Sorsuk elrendelhetetlen, értelmetlenül nyujtózkodnak, s az a köd, amely beburkolja őket, a sorsukat elrendelő, emberentúli titkok párázata. Babits versében a szemét ezüstté válik, Bibónál a részegség lebegéssé magasztosul. Durva, kemény vonásokkal, a rútságban kéjelkedő figyelemmel rajzol, - ez a biztos, erős rajz regénye csontozata. De az alapszín, amelybe minden beleágyazódik; a telt, irizáló, elő ezüstszürke. A tompa boldogtalanság színe ez. Élet és halál, borzalom és szépség körvonalai elmosódnak benne, a lélek, mint a magas lázban égő test, már-már érzéketlen.

 


De ez a regény azt is elárulja, miért egyenetlen író Bibó. Nem tud kiengesztelni. Ha lágyabb húrokon játszik, híggá válik. Világos színei édeskések. Az Anyámból nagyrészt kiszürte őket, de az a kevés is, ami benne maradt, olajfoltként úszik a regény tükrén. Az Anyám szép könyv. Az igazán nagy könyvektől csak abban különbözik, hogy azokban a teljes élet zeng ilyen erővel.
Kádár Erzsébet

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Zeppelin léghajói Zeppelin léghajói
Eddig minden Zeppelin léghajó kisebb-nagyobb katasztrófa okozója...
Üdvözlet az Olvasóknak - másodszor! Üdvözlet az Olvasóknak - másodszor!
1906-ot írunk. Január 14-e, a honlap indulása óta 14 hét telt el. A...
Parasztlázadás Romániában Parasztlázadás Romániában
Romániából pár hét óta gyanus hírek érkeztek. Antiszemita...
Az újjárendezett Modern Képtár Az újjárendezett Modern Képtár
A Szépművészeti Múzeumnak modern külföldi anyaga, azaz a XIX....
A Beszkárt nem akarja elfogadni az ötpengős bankjegyeket A Beszkárt nem akarja elfogadni az ötpengős bankjegyeket
A villamoskocsikon elhelyezett vörös vészplakátok nagy riadalmat...
Vágó Pál festménye a szegedi árvízről Vágó Pál festménye a szegedi árvízről
A szegedi közművelődési palota könyvtára, múzeuma és képtára egyre...
Az adózás és az ex-lex Az adózás és az ex-lex
A főváros polgársága ugy látszik, nem él az adó nem fizetés jogával....
Újabb két országos rekord dőlt meg az MTK atletikai versenyén Újabb két országos rekord dőlt meg az MTK atletikai versenyén
Gyenge érdeklődés mellett zajlott le a szezon első nemzetközi...
Vilma királynő nyakéke Vilma királynő nyakéke
Ne higgyük, hogy az uralkodók nem vágynak már semmire s nem...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98