Dtum
Login with Facebookk
1944 | Február

Ady Endre éjszakái

A HONLEÁNYOK ÉS AZ ÍRÓIK*

....A Télikert minden éjszaka új pompában ragyogott, ha a nők új ruháikban megjelentek.
Hogy is folytak le ezek a mulatságok Adyval?
A Három Hollóbeli ürmös borok és még ürmösebb beszélgetések darab időre elbágyasztották a költőt. Fáradtan foglal helyet a plüss kanapén, mintha nagyon hosszú útról jött volna. A régi, szilaj Ady odakünn marad a Nagymező-utcában, hogy majd bizonyos idő multával ő is helyet kérjen az asztalnál. Az arca megnyúlik, a szeme fáradt és ha nem is készítené maga elé az orvosságos üveget: akkor is el lehetne hinni betegségét, amelyről nagyon szeretett beszélni itt, ahol az élet olcsó örömei kergetőztek.


Az este óta fogyasztott borok már megkeserűsödnek gyomrában a versíró kedven, a láthatatlan messziségből, a távol magyar mezőkről jött lidérclángok elhamvadnak és megszenesedtek azok a parazsak is, amelyeket azoknak a hollóknak a maradékai ejtettek le Ady poharába körmeik közül, amely hollók nyilván ama Három Hollónak származottjai voltak. És most ott laktak valahol a közeli Operaház padlásán. - Az alkoholok tűzrakásait lelocsolták áz éjszaka nedvei.

 

A vergődő akarások, erőfeszítések, amelyek eddig is úgy csapongtak a kocsmalámpások körül, mint az éji lepkék: végre elfáradnak és megtalálják a nyugvó helyüket valamely sarokban. A torokhangok, amelyeket az imént még Zuboly csiklandozott ki a költőből a kocsmaasztal mellett: csendes duruzsolássá válnak. Panaszosan nyögnek a lámpások Lovagjai mint hosszú éjszakák után szokták a szürke ébredéskor.... Hát hadd jöjjön az úri mámor, mert gyötrelmes, elviselhetetlen a józanság, amely akkor lepi meg a virrasztót, amikor az éj még javában összepengeti a sarkantyúit.


Mélcsoff János: a Télikert főpincére, ez a tipikus éjjeli főpincér, aki nyugodtságával, józanságával, becsületességével, megingathatatlan flegmájával nagyon népszerű volt ez időtájt az éjjeli világban: szótlanul szolgál hírekkel is, ha a hírlapíró urak a pénzüket elköltötték. Adynak is szüksége volt Mélcsoff úrra, mint talán mindenkinek, aki abban az időben állandó vendége volt a Télikertnek.

 

Hadd jöjjön tehát az új mámor, amelynek labirintusaiban ismét el lehet bujdosni a keserves gondolatok, aggodalmas sejtések, halálfélelmek elől. Hadd pukkanjon az üveg, amely pukkanásra lassan elhúzódik a szívből az élettől való hideglelős, amely pukkanásra megelevenednek a falak cifraságai, hajók repülnek a csillárok alatt, a koldusodó kedv főnyereményt tréfál, a lélek új termékenyítő trágyához jut és a szájra visszatérnek a szavak, amelyekről azt hiszik, hogy már régen elfelejtettük őket.

 


Öt ezüst koronába került egy üveg magyar pezsgő a hírlapíró urak részére, de nem mindig volt kéznél ez a buggernek nevezett pénzdarab sem.
Harmat van az ezüstvedren. Susurog a vederben a jég, amint a kopasz, mulatságos pincér megforgatja benne a palackot. A csillárok közelebb jönnek a plafondról és láthatóbbakká válnak a nők szemei a környéken.


* Krúdy Gyula kiadatlan, kéziratban maradt regényének néhány itt következő részletét a Franklin Társulat engedélyével közöljük. A könyv 1944 tavaszán jelenik meg,


Vajjon, mire viszi Ady ezek között a „honleányok” között, akiket tulajdonképen akkor láttunk szép Isztomináknak, mikor valaha még az Anyegint olvastuk... Talán még férjhez se mentek volna az éj örökös menyasszonyai, várakozó párkái egy állástalan hírlapíróhoz, hiszen ezek a tündérnők csak komoly realitású vőlegények kedvéért cserélték fel változatos életmódjukat a feleség unalmas életével. Nősültek ebből a házból óvadékkal rendelkező főpincérek, hajóskapitányok, ügyvédek és háztulajdonosok is. Csak nagy messziségből hihetnék, hogy Adynak némi sikerei lehettek a hölgyvilágban.

 

Annyi sikere volt körülbelül; mint Petőfinek a maga korában a kocsmáros-lányok között (Tarjánt, az ifjú reportert több nő kedvelte ebben a világban, mint ahány szerelmes verset Ady írt. A kocsmáros-lányok nem ragadták meg magukat; Ady idejében is a felsodort bajszú bakahadnagy vagy az a foglalkozásnélküli ifjú tetszett nekik, akik minden nagyobb megerőltetés nélkül leereszkedhetnek az ő műveltségi fokukra; beszélhetnek vele jóízűen a barátnő csalfaságáról, a varrónőről, a suszterről és a kosztadó asszonyról.) Ady, mint Pesten akkoriban mondani szokták, ülhetett itt „a maga tudományával”. Diogenész B, nem sok „sánszot adott neki”.

 


Hiszen megtörtént, hogy voltak olyan éjszakák is, amikor ezek a lányok mérhetetlenül unatkoztak, ahogyan unatkozni csak ilyenféle hölgyek tudnak. Odakinn tán az őszi zápor mosta el az Andrássy-út járókelőit (habár akkortájt még minden kávéházban szívesen kölcsönöztek esernyőt). A nagymezőutcai bérkocsisok belebújtak azokba a lehetetlen ruhadarabokba, amelyekkel csak egy éjjeli kocsis tudja magát felöltöztetni az időjárás viszontagságai ellen. De mégse nyílott fertály-óra számra se a télikert ajtaja, még a „cugoscipősök” is beszüntették éjszakai kirándulásukat. Csak R. B. és Ady Endre jöttek a megszokott időben, a Három Holló bezárása után.


(Említést kell itt tennem arról a néhány furfangos pesti gavallérról, aki épen ezeket a zivataros vagy hófúvásos éjszakákat választotta mulatóhelyek látogatására. Ezek még karácsony este is megjelentek az éjjeli; helyeken, mert ilyenkor az itt foglalkoztatott hölgyek többnyire „szabadok”, gavallérmentesek, unatkoznak: ráérnek tehát udvarlásaikat elfogadni. Volt a furfangos gavallérok között púpos, sánta, félkarú, aki szegény feje ilyenkor vélt meghallgatást nyerhetni a régen imádott hölgyek részéről.)


R. és Ady szokásos szótalan, búskomoly magaviseletet tanúsítottak, amig az üvegek nem szaporodtak az asztal alatt. Nem vették észre a hölgyvilág kacsintásait, pedig azok megelégedtek volna már unalmukban egy kucséber-számmal is, amelyet valamely gavallér kontójára a zacskóból kihúzhatnak, néha aztán odabátorkodott egy-egy hölgy, az sem annyira az Ady kedvéért („szép szaváért”, mint gúnyorosan mondogatták), hanem a R. B. piros szekfűjének a láttára.

 

De hát aztán jócskán csalódott is az ilyen elszánt, aki a szerkesztő urak asztalánál keresett szórakozást! Rendszerint még csak itallal sem kínálták, nem beszélve arról, hogy egy szót sem vetettek neki ajándékba. Ha már beszélgetésre is került a sor, - Ady épen többet ivott a kelleténél, - szép gorombaságokat vihetett magával emlékbe az orfeumi démon. A költőben felébredt a hiúság, a dölyf, a mellőzések emléke és jó parasztos szavakkal utasította el a hölgyek közeledését, amikor odakint dühöngött a vihar. Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái

Bátta úr, az éjszaka akkori lovagja bizonyos kárörvendezéssel üdvözölte az említett hölgyeket.
- Maradtatok volna itt mellettem. Kell nektek költővel megismerkedni?
Nem is vitte sokra Ady Endre ezeken az éjjeli mulatóhelyeken, habár nem tudott nélkülük meglenni, ha Pesten volt. Mert Ady Endre valiimiképen mindig megmaradt Pesten vidéki embernek, akit az ilyen helyek és helyzetek őszintén elmulattatnak.
Mi, régi pestiek, akik tíz-tizenkét esztendő előtt kerültünk már ebbe a párosba, a fiatal Adyn bőven észrevehettük a vidékiséget.


Ha nem az éjjeli zsurnaliszta-pályán működik, nyilván már Pesten is akkor megy kocsmába, amint vidéken szokás: amikor az ebéd íze még szájában van amint vidéki hírlapíró korában bizonyára megcselekedte. A kis Három Holló jelentette neki most is az igazi tanyát, - az orfeumi Télikert a nagyvárost, ahová véletlenül becseppent... De, mi régi pestiek, akik ismertük Barokaldit, Friedmannt és Feldet: mi már nem voltunk annyira meghatva ettől a várostól.

 

„Barokaldi” – egyébként egy lovagcsizmás cirkuszigazgató, ahogyan a karrrikaturisták képzelik, - jelentette a pesti tavaszi napot, a városligetet, ahová józsefvárosi hónapos szobánkból néha kisétáltunk, akár volt pénzünk, akár nem. Pesztonkák, szobalányok, szakácsnak ismeretségére lehetett itt szert tenni... (Én bevallom, hogy már a Buzalkába is jártam.) - Ady ezt mind nem tanulhatta meg, nem volt ráérő ideje, tehát megmaradott vidékifinek...

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98