Dtum
Login with Facebookk
1932 | Március

Molnár Ferenc a Belvárosi Színházban

Valaki - senkiből lesz. Az ugrás nem is olyan nagy, - annyi millió ember van, akit valakinek tartanak, pedig tulajdonképpen senki. Hetven-nyolcvan kilogram hús, csont, vér, egy kupac ruha, egy név, lakás, - olyan nagy különbség az, ha azt a hetven-nyolcvan kilót elhagyjuk és csak a többi marad meg? Hány ember van, akit csak a különös ismeretetőjeleiről lehet felismerni, hogy valaki?

 

Hány ember van, akinek csak a más emberekkel való kapcsolata ad életet, mert saját egyéni élete nem is nevezhető életnek? Ha elképzelek egy embert, akinek csak a reflexe, a többi emberekre való kisugárzása van meg, tulajdonképpen nem is esem olyan messze a realitástól. Csak egy számtalan esetben elhanyagolható mennyiséget kell elhanyagolnom s már megtettem a lépést, nem a fantázia, hanem az absztrakció világába.

Már az Egy, kettő, három bírálatában figyelmeztettem rá, hogy Molnár Ferenc legtöbb darabjának elgondolásában mekkora szerepet játszik egy absztrakció. A Valaki-nek a gondolati magja teljesen az: az ember életének kisugárzása, amint függetlenné válik az embertől és önálló életet él. A megvalósulásban ez egy neme a mithosz-képzelődésnek.

 

Anatole France is elgondolta már a Putois novellában. De amíg a mithoszt az embereknek a rendkívüli, csodálatos, természetfölötti, tehát a felfokozott élet utáni vágya teremti meg, addig a Molnár Ferenc elgondolása az emberi lét, az emberi egyéniség realitásában való ironikus kételkedésből fakadt, amikor arra az eredményre jut, hogy az attributumai teremtik meg az embert. Egy gróf kell?

 

Előteremtik a ruháit, klubigazolványait, emléktárgyait, mindazt, amije egy grófnak kell hogy legyen, máris automatikusan kapcsolatba kerül a világgal, ellenségei, hívei támadnak, féltékenységeket, kapzsiságokat ébreszt fel, - s a kitalált alak intenzívebben él, mintha valóban léteznék. Életét egy vicc adta, de ez a vicc keserűen ironikus nedübe van mártva.

 

Molnár vigyáz arra, hogy a vicc csak vicc maradjon és lehetőleg ne menjen át filozófiába, - ő nem gondolatokat akar közölni, hanem szórakoztatni s az iróniából is csak annyit bocsát magához, amennyi elég arra, hogy a viccnek legyen annyi súlya, hogy repülni tudjon. A nézőtér nagy pszichológusa ő, vigyáz, hogy amit mond, annak az atmoszférája ne legyen sem sűrűbb, sem ritkább, pontosan olyan sűrűségű legyen, mint a nézőtér atmosztférája, mert különben nem jön létre vagy megszakad az áram színpad és nézőtér között, a rivalda olyan határvonallá válik, amelyen elbotlik a hatás.

Elhiszi-e valaki, hogy ez a Valaki, ez az imaginárius gróf létezik? - kérdezték többen, kritikusok. Molnár ezt nem is kívánja nézőitől, hiszen előttük mutatja meg, hogyan készült, hogyan építette fel Cortin, a veterán szélhámos, leányának egy aperszüjéből: a férjek legnagyobb hibája az, hogy léteznek. De azt igenis készségesen elhisszük, hogy a színpadon szereplő alakok elhiszik a kieszelt alak létezését.

 

Ezt Molnár fölényes ügyességgel mutatja meg s ő jobban tudja, mint kritikusai, hogy a nézőtérnek ennyi éppen elég. A nézőtér folyton tudatában van annak, hogy a szereplők hisznek valamit, amiről ő tudja, hogy nem igaz, csak bluff, - ebből adva van a komikus hatás, adva van az a különös légkör, amelyben a közönség hajlandó a legegyszerűbb, egészen primitív viccet is elfogadni és mulatni rajta. S ezúttal Molnár nem is fukarkodik a viccek primitívségével.

 

Nem egyszer érezzük, hogy nyilai kissé lazán feszített íjjból röppennek ki. Talán ennek tulajdonítható, hogy a komikus hatás ott lankad, ahol legnagyobbra kellene emelkednie: amikor a Valaki már túlságosan élővé válik, annyira, hogy már terhes azok számára, akik kitalálták, mikor már meg kell ölni, hogy szabaduljanak kellemetlen kisugárzásaitól. A záróvicc, hogy azok, akik megteremtették, már maguk is majdnem hisznek benne s halálát majdnem tényleges halálnak érzik, már csaknem automatikusan adódónak tünik fel.

Molnár színpadi technikája, amely teljesen saját találmánya, nem hasonlít senki más technikájához, csakis az ő színpadi szándékainak megvalósítási formája, - ebben a darabjában már túlfejlődöttnek látszik önmagán. A magról annyira le van fejtve minden, ami nem tartozik a leglényegéhez, hogy túlkicsinek érezzük, a cselekvény cselekvénytelensége annyira szembetünő, hogy már a nagyon rövid darab kerete is nagy hozzá, a részletekben annyira a legközelebb kézügybe kívánkozó dolgokat kapja el, hogy kétségeket támaszt az invenció frissesége dolgában. A dialógus feszültsége is meglazul.

 

Ezért érezzük folyton, hogy a színpad atmoszférája ritkább a nézőtérénél s a kontaktus nem tud egészen közvetlenné válni. Olyan bűvész mutatványából jövünk, akiben megvan a régi ügyesség, biztonság, gyorsaság, de valahogy nem volt ma igazán jól diszponálva s ezért nem hatott olyan frissnek, mint ahogy kellene.

Ha valahol, akkor Molnár darabjainál döntően fontos, amit a színpad ad hozzá. Színpadi művek ezek a szó szoros értelmében, csak a színpadon teljesednek ki, minden mondatukhoz oda van gondolva a színész, aki elmondja. A Belvárosi Színház művészi gondú előadással igyekezett megadni a maga részéről azt a pluszt, amit a darab megkíván. Tarnay Ernő rendezése teljes ambíció eredménye s ugyanilyen teljes ambícióval játszanak a színészek is. Góth Sándor színészi beszédtechnikája és dialektikája most is biztos lendülettel viszi sodrában a darabot.

 

Kifogástalan alakítás, csak éppen azt nem tudja feledtetni, hogy ugyanolyan alakítás volt az Egy, kettő, három vezérigazgatója. A színész nem tehet róla, de a nézőtér érzi, hogy most itt valami ismétlődött. Alighanem ez az érzés a főoka a hatás lanyhultságának. Titkos Ilona minden színésznői eszközét harcba viszi, néha a túlságig, - túlerős aláhúzásaival szinte szétesik darabokra a szerep. Ráday Imre azt csinálja, amit mindig csinál, szerepe nem sok lehetőséget ad neki, hogy egyebet is csinálhasson. A többi szereplők közül Szigeti Imre, Mály Gerő és Sugár Lajos a darab vaskosabb humorú részeit juttatják érvényre egy-egy jól megrajzolt figurával.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Öreg újságíró kesereg Öreg újságíró kesereg
Öreg újságíró kesereg: Nézem ezeket a mai fiatal kollegákat....
Országos rekord a súlyemelő bajnokságon Országos rekord a súlyemelő bajnokságon
A Sportcsarnok gyakorlótermében rendezte meg a Magyar Birkózók...
Barta Lajos: Szocialista gondolatok a háborúról Barta Lajos: Szocialista gondolatok a háborúról
A szocializmusnak kell a világháború miértjére a legtalálóbb...
A pengő A pengő
Az 1926. év karácsonya nevezetes fordulópontot jelent az új...
Az éhség az orosz közmondásban Az éhség az orosz közmondásban
Az Oroszországot most fenyegető éhinség időszerűvé teszi azoknak az...
Ma tárgyalják a feljebbviteli törvényszéken Stromfeld bünügyét Ma tárgyalják a feljebbviteli törvényszéken Stromfeld bünügyét
Stromfeld Aurél volt vezérkari ezredest a haditörvényszék három évi...
 Afganisztán a vérbosszú földje Afganisztán a vérbosszú földje
Országhatárhoz érkezés többnyire bosszúságot jelent az utas számára,...
Az „egyke”, ahogy a falu látja Az „egyke”, ahogy a falu látja
Ifj. Fodor Sándor rinyahosszufalusi kisgazda, NEP-titkár, az alábbi...
Menekülés Menekülés "póttüdővel" a tenger fenekéről
A búvárhajók legénysége csupa halálra-szánt és életet minden...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98