Dtum
Login with Facebookk
1932 | Március

Molnár Ferenc a Belvárosi Színházban

Valaki - senkiből lesz. Az ugrás nem is olyan nagy, - annyi millió ember van, akit valakinek tartanak, pedig tulajdonképpen senki. Hetven-nyolcvan kilogram hús, csont, vér, egy kupac ruha, egy név, lakás, - olyan nagy különbség az, ha azt a hetven-nyolcvan kilót elhagyjuk és csak a többi marad meg? Hány ember van, akit csak a különös ismeretetőjeleiről lehet felismerni, hogy valaki?

 

Hány ember van, akinek csak a más emberekkel való kapcsolata ad életet, mert saját egyéni élete nem is nevezhető életnek? Ha elképzelek egy embert, akinek csak a reflexe, a többi emberekre való kisugárzása van meg, tulajdonképpen nem is esem olyan messze a realitástól. Csak egy számtalan esetben elhanyagolható mennyiséget kell elhanyagolnom s már megtettem a lépést, nem a fantázia, hanem az absztrakció világába.

Már az Egy, kettő, három bírálatában figyelmeztettem rá, hogy Molnár Ferenc legtöbb darabjának elgondolásában mekkora szerepet játszik egy absztrakció. A Valaki-nek a gondolati magja teljesen az: az ember életének kisugárzása, amint függetlenné válik az embertől és önálló életet él. A megvalósulásban ez egy neme a mithosz-képzelődésnek.

 

Anatole France is elgondolta már a Putois novellában. De amíg a mithoszt az embereknek a rendkívüli, csodálatos, természetfölötti, tehát a felfokozott élet utáni vágya teremti meg, addig a Molnár Ferenc elgondolása az emberi lét, az emberi egyéniség realitásában való ironikus kételkedésből fakadt, amikor arra az eredményre jut, hogy az attributumai teremtik meg az embert. Egy gróf kell?

 

Előteremtik a ruháit, klubigazolványait, emléktárgyait, mindazt, amije egy grófnak kell hogy legyen, máris automatikusan kapcsolatba kerül a világgal, ellenségei, hívei támadnak, féltékenységeket, kapzsiságokat ébreszt fel, - s a kitalált alak intenzívebben él, mintha valóban léteznék. Életét egy vicc adta, de ez a vicc keserűen ironikus nedübe van mártva.

 

Molnár vigyáz arra, hogy a vicc csak vicc maradjon és lehetőleg ne menjen át filozófiába, - ő nem gondolatokat akar közölni, hanem szórakoztatni s az iróniából is csak annyit bocsát magához, amennyi elég arra, hogy a viccnek legyen annyi súlya, hogy repülni tudjon. A nézőtér nagy pszichológusa ő, vigyáz, hogy amit mond, annak az atmoszférája ne legyen sem sűrűbb, sem ritkább, pontosan olyan sűrűségű legyen, mint a nézőtér atmosztférája, mert különben nem jön létre vagy megszakad az áram színpad és nézőtér között, a rivalda olyan határvonallá válik, amelyen elbotlik a hatás.

Elhiszi-e valaki, hogy ez a Valaki, ez az imaginárius gróf létezik? - kérdezték többen, kritikusok. Molnár ezt nem is kívánja nézőitől, hiszen előttük mutatja meg, hogyan készült, hogyan építette fel Cortin, a veterán szélhámos, leányának egy aperszüjéből: a férjek legnagyobb hibája az, hogy léteznek. De azt igenis készségesen elhisszük, hogy a színpadon szereplő alakok elhiszik a kieszelt alak létezését.

 

Ezt Molnár fölényes ügyességgel mutatja meg s ő jobban tudja, mint kritikusai, hogy a nézőtérnek ennyi éppen elég. A nézőtér folyton tudatában van annak, hogy a szereplők hisznek valamit, amiről ő tudja, hogy nem igaz, csak bluff, - ebből adva van a komikus hatás, adva van az a különös légkör, amelyben a közönség hajlandó a legegyszerűbb, egészen primitív viccet is elfogadni és mulatni rajta. S ezúttal Molnár nem is fukarkodik a viccek primitívségével.

 

Nem egyszer érezzük, hogy nyilai kissé lazán feszített íjjból röppennek ki. Talán ennek tulajdonítható, hogy a komikus hatás ott lankad, ahol legnagyobbra kellene emelkednie: amikor a Valaki már túlságosan élővé válik, annyira, hogy már terhes azok számára, akik kitalálták, mikor már meg kell ölni, hogy szabaduljanak kellemetlen kisugárzásaitól. A záróvicc, hogy azok, akik megteremtették, már maguk is majdnem hisznek benne s halálát majdnem tényleges halálnak érzik, már csaknem automatikusan adódónak tünik fel.

Molnár színpadi technikája, amely teljesen saját találmánya, nem hasonlít senki más technikájához, csakis az ő színpadi szándékainak megvalósítási formája, - ebben a darabjában már túlfejlődöttnek látszik önmagán. A magról annyira le van fejtve minden, ami nem tartozik a leglényegéhez, hogy túlkicsinek érezzük, a cselekvény cselekvénytelensége annyira szembetünő, hogy már a nagyon rövid darab kerete is nagy hozzá, a részletekben annyira a legközelebb kézügybe kívánkozó dolgokat kapja el, hogy kétségeket támaszt az invenció frissesége dolgában. A dialógus feszültsége is meglazul.

 

Ezért érezzük folyton, hogy a színpad atmoszférája ritkább a nézőtérénél s a kontaktus nem tud egészen közvetlenné válni. Olyan bűvész mutatványából jövünk, akiben megvan a régi ügyesség, biztonság, gyorsaság, de valahogy nem volt ma igazán jól diszponálva s ezért nem hatott olyan frissnek, mint ahogy kellene.

Ha valahol, akkor Molnár darabjainál döntően fontos, amit a színpad ad hozzá. Színpadi művek ezek a szó szoros értelmében, csak a színpadon teljesednek ki, minden mondatukhoz oda van gondolva a színész, aki elmondja. A Belvárosi Színház művészi gondú előadással igyekezett megadni a maga részéről azt a pluszt, amit a darab megkíván. Tarnay Ernő rendezése teljes ambíció eredménye s ugyanilyen teljes ambícióval játszanak a színészek is. Góth Sándor színészi beszédtechnikája és dialektikája most is biztos lendülettel viszi sodrában a darabot.

 

Kifogástalan alakítás, csak éppen azt nem tudja feledtetni, hogy ugyanolyan alakítás volt az Egy, kettő, három vezérigazgatója. A színész nem tehet róla, de a nézőtér érzi, hogy most itt valami ismétlődött. Alighanem ez az érzés a főoka a hatás lanyhultságának. Titkos Ilona minden színésznői eszközét harcba viszi, néha a túlságig, - túlerős aláhúzásaival szinte szétesik darabokra a szerep. Ráday Imre azt csinálja, amit mindig csinál, szerepe nem sok lehetőséget ad neki, hogy egyebet is csinálhasson. A többi szereplők közül Szigeti Imre, Mály Gerő és Sugár Lajos a darab vaskosabb humorú részeit juttatják érvényre egy-egy jól megrajzolt figurával.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98